A tanár, aki egy napig diák volt
Vezércikk - 2014. október 26.
Érdekes cikket publikált egy Alexis Wiggins nevű tanár. Az eredeti ITT OLVASHATÓ, a lényegét röviden összefoglaljuk azért. Szóval oktatási szakértőként azt találták ki, hogy egy egész napon át kísérjen egy 10. és egy 12. osztályos diákot végig a nap során. A tapaztalatai őszintén megdöbbentették, és bár az ötlet jónak tűnik, a nagy megvilágosodás részemről elmaradt - mindezt bárki láthatja, aki nyitott szemmel tanít (szerintem). Szóval két diákot követett, és megdöbbent három dolgon, amit a lapozás után némi részletességgel ismertetünk.
Szóval a kolléga megdöbbent, és elfáradt. Először is azon, hogy a diákok az órán nem mozognak, és ha van 4 dupla órájuk, akkor elgémberednek, nehezen figyelnek és mozgáshiányuk lesz. Nahát. Őszintén szólva furcsa, hogy 14 év tanítás után erre egy diákot követve jött rá Wiggins. Hiszen az ő óráin is ültek végig a gyerekek. Vagy talán azt gondolta, hogy 'ez nálam remdben van, matekon biztos kimozogják magukat'? Szörnyű lehet végigülni egy napot, ráadásul úgy, hogy nemis kényelmesen ül, és ha egy kicsit peches, még szaktanárit is kap azért, mert a lábát felhúzva ült a széken, nem 'fegyelmezetten'. És igen, a megoldás is frappáns, néha fel kell állítani a diákokat, vagy eleve úgy szervezni az órát, hogy mászkálniuk kelljen a teremben, tudjanak nyújtózni egy kicsit, vagy csak ne kelljen végig ülniük.
Mindez semmi, hiszen a második nagy reveláció az volt, hogy az a jellemző, hogy a diákok passzív elszenvedői az oktatásnak, nem érzik úgy, hogy jelentősen hozzájárultak az óra sikeréhez, illetve aktívan beleszólhatnak annak folyamatába. Őszintén meg kell vallanom, ez sem egy gyökeresen új felfedezés, hiszen az órák menete gyakran az, hogy a atnár előad, a fegyelmezett diák jegyzetel, a fegyelmezetlen sms-ezik a pad alatt, majd a kérdésekre válaszolgatnak - már ha tudják a választ. Ha nem sajnálja az időt a pedagógus, akkor kérdések mentén a diákokból próbálja kihúzni a téziseket, de ezt is jellemzően frontálisan. És itt is tipikusan egy jó válasz van, amit meg kellene találni. Tudom, persze, hogy ezt ezerféleképpen el lehet kerülni, és tesszük is ezt sokan, csak az döbbentett meg, hogy ez ennyire sokkoló élményként maradt meg Wiggins-ben.
A harmadik egyébként a legérdekesebb tapasztalat, ami pedig nem más, mint az, hogy a diákok szinte egész nap úgy érzik, hogy kényelmetlenséget okoznak másoknak. Folyamatosan fegyelmezik őket, minden tanár elvárja - joggal, ugye - hogy a diákok fegyelmezetten viselkedjenek, és ha esetleg fáradtan vagy indiszponáltan egy-két gyerek szétröhög egy órát, az tiszteletlenség és személyes támadás a pedagógus ellen. Ebben van valami, és meg lehet érteni a tanárt is, hiszen - jó esetben - sokat készült és szeretné át is adni, amivel készült. Szintén nehéz helyzet, hogy a diákok közül csak párnak pattan el az agya óránként, a többi pedig figyelne, azaz egyszerű és könnyű az ilyen fegyelmezéseket legitimálni a tanár részéről ... mégis felmerül a kérdés, hogy jogos-e. Utólag persze sokszor bánja az ember, ha ilyen esetekben elveszti a türelmét, és tipikusan a diáknak kell bocsánatot kérnie, hogy rendeződjön a viszony. Vajon igazságos-e ez így? - kérdezhetnénk. Belegondolva abba, hogy továbbképzéseken mennyi probléma van kollégákkal :) - nos, nem tudom. Azt érzem én is, hogy ha egy előadáson ülök, és nem érdekes, vagy nem köt le, nehéz nem elmondani az éppen eszembe jutó poént a mellettem ülőnek.
Ugyanakkor a kísérlet érdekes, kíváncsi lennék, egy magyar középiskolában milyen eredményt hozna egy hasonló kutatás ...
