Megvallom, nem szeretem a táblavázlatot, szerintem gyakran több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Gyakran látok olyan ppt-ben elkészült vázlatokat, amiken szépen megfogalmazott mondatokban (gyakran 6-8 pontos betűvel) sorakozik a szöveg. Ezekkel két bajom van, vagy felolvassa a tanár, de akkor mi szükség van a tanárra (remek szövegfelolvasó programok vannak már), vagy valami másról beszél és akkor a diák nem tudja, mire figyeljen, azt írja le amit a tanár mond, vagy azt, ami kivetítve van. Kérdés az is, hogy mit kezdjünk egy szépen, szabatosan előre elkészített vázlattal (pl. ppt-ben vagy akár Notebookban), adjuk oda előre vagy akár az óra után a diákoknak vagy ne? Ha már létezik jól megosztható forméban, akkor miért nem adjuk oda? Ha meg odaadjuk, akkor miért jegyzetelne a gyerek az órán, ha utána úgyis kap egy jobb vázlatot?

A szépen elkészített Powerpointok helyett eddig általában az interaktív táblára jegyzeteltem, esetleg pár kép volt bekészítve, amiket feldobáltam a táblára. Az így keletkezett vázlatot azonban nem nagyon volt érdemes megosztani (részben azért mert elég csúnyán írok), a cél amúgy is az lenne, hogy maguk a diákok tanuljanak meg jegyzetelni. Az elmúlt hetekben azonban Ázsia földrajzát tanítottam és eszembe jutott egy alternatív megoldás. Egy Prezire raktam fel Ázsia térképét majd az egyes területekhez, amikor tanultunk róluk mindig odakerült egy-két kép, ami a fontosabb fogalmakkal kapcsolatos, esetleg magyarázatként egy szó alá. Az eredmény IDE KATTINTVA látható.

Minden biológiatanár arról álmodozik, hogy milyen jó lenne minél több terepi munkt végezni. Szép dolog az is, amikor a tanár magyaráz, filmeket mutat, esetleg a diákok mindenféle feladatokat oldanak meg, de a biológia mégiscsak az életről szól. Ráadásul a laborban végzett vizsgálatok nem sokat adnak vissza a természet sokéleségéből, kevésbé járulnak hozzá a természettudatos szemlélet kialakításához. Terepre menni azonban nehéz. Sok idő, sok szervezés és gyakran sok pénz is. Nehezen szuszakolható bele a 10%-nyi szabad keretbe, sok egyeztetést igényel a kollégákkal és így tovább. Évente egy kirándulás, erdei iskola még csak-csak belefér, de azok inkább a különleges alkalmak. Lehetne-e valahogy a tanórai keretben, az osztályteremből és 45 perc alatt terepi munkát végezni?

Lehet. Ebben a Magyar Madártani Egyesület webkamerái lehetnek segítségünkre. Az MME három, madáretetőkre irányított webkamerát is működtet, ezek az interneten nyomon kévethetők. Helyszíneik: Rónafalu (IDE KATTINTVA), Nagyhalászi (IDE KATTINTVA) és Nyíregyháza (IDE KATTINTVA). Mikor éppen a madarakról tanultunk nem tettem mást, mint kivetítettem a kamerák képét, a diákok pedig határozókönyvekkel a kezükben nézték és próbálták meghatározni az előforduló szárnyasokat. 45 perc alatt láttunk szén-, kék- és barátcinkét, fakopáncsokat, zöldikéket, meggyvágót, csúszkát, mezei verebeket, szajkót, erdei pintyet. A megfigyelésről szabályos naplót vezettünk, latin nevekkel, egyedszámmal.

Ha a weben elterjedt térképeket nézzük, azt kell gondoljuk, hogy hatalmas. Ez azonban nem teljesen igaz, ugyan ez a legnagyobb sziget a Földön, de jóval kisebb, mint akár a legkisebb kontinens, Ausztrália. Mégsem így tűnik a térképre nézve, aminek az oka, hogy egy gömbfelületet kell valamiképpen síkban ábrázolnunk. A Mercator-vetület sajátossága, hogy az Egyenlítőtől távolodva egyre nagyobbnak mutatja a dolgokat, ezért Grönland (vagy az Antarktisz, esetleg Kanada) messze nem olyan nagy összehasonlítva például Brazíliával vagy Ausztráliával, mint elsőre tűnne.

Ez így elmondva kicsit bonyolultan hangzik, de szerencsére van arra is jó megoldás, hogy látványosan megmutassuk a diákjainknak, miről van szó. Ez a Mercator puzzle (IDE KATTINTVA), amiben országok körvonalait kell elhelyeznünk a térképen. Elsőre nem tűnik bonyolultnak, de van benne egy kis csavar, ahogy az országokat mozgatjuk a térképen északról délre, változik a méretük is, a Mercator-vetületnek megfelelően. Így azután összehasonlíthatjuk, mekkora lenne a térképen Ausztrália, ha a sarkoknál helyezkedne el vagy éppenséggel mekkorának látszana a térképen lenne Grönland, ha átszelné az Egyenlítő.

Nagyon izgalmas kezdeményezés a Boundless nevű oldal, ahol teljesn online kurzusokat állíthatunk össze magunknak már most sok témában. Nekem azért tetszik nagyon az alkalmazás, mert nem egyszerűen digitalizált anyagokat, vagy készített hozzájuk néhány animációt, hanem a tanulás folyamatát próbálja meg minél hatékonyabb eszközökkel segíteni. Ki kell választanunk egy tantárgyat, majd ahhoz kapunk 20-25 leckét. Azonnal tudunk kiemelni, jegyzetelni, cetliket gyártani, összefoglalni, de kapunk ellenőrző kérdéseket is. Sajnos még csak angolul érhető el az oldal, de a működési elve nagyon jó és a következő lépés az lesz, hogy saját kurzusokat tudunk majd így készíteni, és akkor a gyerekeknek valóban elég lesz egy laptop az iskolatáskába.

Nagyon sok olyan program van, amivel az emberi testet nézhetjük meg. Található ilyen a Sulinet Digitális Tudásbázisban is, de tipikusan olyan téma ez, amiből mindig lehet jobbat, érdekesebbet csinálni. A ShareCare oldalon található emberi test (IDE KATTINTVA) a jobbak közé tartozik.

Nem csak a teljes férfi és női testet nézhetjük meg három dimenzióban körbeforgatva és nem csak az egyes szervrendszereket külön külön, hanem az egyes szervekről is szép 3D modelleket vizsgálhatunk meg. Az oldal segítségével könnyen megérthető és megértethető például a máj érrendszere vagy akár az agykamrák elhelyezkedése. Embertan tanulásához angolul tudó és érdeklődőbb diákok számára nagy segítség lehet.

A flexagon olyan papírból készített alakzat, amit különböző oldalaira fordíthatunk át. Ez így nagyon érdektelenül hangzik, valójában viszont remek játékok ezek, amire gyerek felnőtt egyaránt rácsodálkozik. Az első flexagont a brit matematikus Atrhur Stone fedezte, amikor papírcsíkokat hajtogatott. A Princeton Egyetemen több társa is rákapott a flexagonok készítésére és matematikai leírásukra is, többek között Richard Feynmann. Flexagont készíteni nagyon könnyű (a későbbiekben egy videót is mutatunk róla), akár napköziben, akár kézműves foglalkozáson érdemes vele megpróbálkozni.

Természetesen azért került a TanárBlogra ez az téma, mert bőségesen találunk webes segítséget ilyen alakzatok gyártásához. INNEN TÖLTHETŐ LE egy program hexaflexagonok készítéséhez, ITT VAN az online változata is. EZEN AZ OLDALON egy pdf minta található, EZ PEDIG mindenféle hexagonról ír és mutat ötleteket.

Mi kell ahhoz, hogy a gyerekek kreativitása kibontakozhasson? Sir Ken Robinson szerint egy teljes és azonnali iskolareform (ITT BESZÉL RÓLA), Caine Monroy szerint pár kartondoboz. Caine 9 éves, Los Angelesben él, érdemes megismerni a történetét: Caine apjának autóalkatrész kereskedése van, a kisfiú sokat üldögélt a bolt előtt. Egy nap nekiállt kartondobozokból játékgépeket készíteni, olyanokat, amiket ő a játékteremben látott. Így épült fel a bolt előtt Caine játékterme. A fiúcska ott ült a bolt előtt és várta, hogy jöjjenek a vevők (apja még saját céges pólót is csinált neki). Pár hónapig nem jöttek, de aztán érkezett egy ember, aki éppen kilincset akart venni a kocsijához és akit elkápráztatott a játékok kreativitása. Írt róla a Facebookon és hamarosan egy Flashmob szerveződött, több százan jöttek el, hogy Caine játéktermében játszanak.

Az eseményről film is készült, terjedt az interneten, felkapták a hírműsorok. Azóta Caine játékterme ott van Los Angeles látványosságai között, szervezett csoportok is látogatják. Már ez magában is elég érdekes történet, de még nincs vége. Az a bizonyos első vásárló, Nirvan Mullick nem állt meg a rövidfilm elkészítésénél, hanem mozgalmat indított. Megkérte a gyerekeket a világ minden részéből, hogy készítsenek ők is ilyen játékokat, filmezzék le és mutassák meg egymásnak. Október 6-án tartották az első Karton-napot világszerte, 2013-ban október 5. a kitűzött dátum. Minderről részletesen lehet olvasni IDE KATTINTVA. A Bővebben után megmutatjuk a filmeket is.

A minap egy kollégámnál láttam a sztorikocka nevű játékot (ITT KAPHATÓ), amit ő a magyartanításban a szövegalkotáshoz használ. Egy csomagban kilenc kocka található, mindegyiken hat-hat piktogram. A feladat, miután a játékos dobott vele, hogy tetszőleges sorba rendezze a képeket és elmondjon egy azokra alapuló történetet. Úgy is játszhatjuk, hogy először csak két kockával dob valaki, elkezdi a történetet, majd a következő játékos másik kettővel és folytatja és így tovább. Azt is megtehetjük, hogy megmutatjuk a dobott képeket, mindenkinek ki kell találnia egy történetet, majd szavazunk, hogy melyik volt a legjobb. A gyerekek imádják játszani és észre sem veszik, hogy közben fogalmaznak, ha pedig mindezt angolul csinálják, akkor a nyelvet is használják.

Rögtön eszembe jutott, hogy ilyen sztorikockát lehetne interakrtív táblára is készíteni. Pár perc alatt el is készült ez a letölthető Notebook állomány. Az oldalon tizenkét keret látható, mindegyikben tizennyolc-tizennyolc kép van. Ha kevesebbet szeretnénk, ki lehet törölni bármelyiket. Az Edit gombra kattintva pedig kicserélhetjük a képkete azokra, amik nekünk kellenek, elég csak a kellő helyre húzni a képet. Így könnyen a tanult témakörhöz alakíthatjuk a képeket és már kezdődhet is a mesélés!

Egyre több a részképesség gyengeséggel küzdő gyerek, az iskolák pedig ritkán vannak felkészülve. Gyakran kapják ezek a gyerekek azt a könnyítést, hogy számítógépen is dolgozhatnak, de ez nem minden esetben megoldás számukra. A közelmúlt diszlexia kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy nem mindegy, milyen betűtípussal olvas a diszlexiás. Érdekes módon azonban nem a másoknak is könnyen olvasható betűk azok, amelyek megfelelőek a számukra, hanem éppen azok, amikket mások nehezebben olvasnak. Ők is több időt töltenek ezek olvasásával, de emiatt sokkal kevesebbet is hibáznak.

Ezért is javasolják az egyébként méltán sokat szidott Comic Sans betűtípus használatát. Van azonban egy olyan betű, amit kifejezetten a diszlexiásoknak fejlesztettek ki, ez az OpenDyslexic nevű (ITT TALÁLHATÓ). Sajnos az ő és ű betűkkel meggyűlik a baja, de talán akad majd valaki, aki képes ezt orvosolni.

Végre elkészültek a december 8-i pedagógiai kávéházban tartott Teachmeet videói, rögtön be is mutatunk egyet. Ebben a videóban Benedekné Fekete Hajnalka mutatja be az általános iskolásoknak szervezett IKT tanulókört. A kör célja, hogy megszerezhessék mindazokat a felhasználói ismereteket, akire egy digitális polgárnak igazán szüksége van. A tanulókör blogja elérhető (IDE KATTINTVA).

Mondhatnánk, hogy milyen szép példája ez a kifordított osztályterem koncepciónak, ha lenne benne osztályterem, de nincsen. A résztvevők csak online tanulnak és úgy is osztják meg egymással munkáikat. Izgalmas, hogy több osztályból, más évfolyamokról is részt vesznek a munkában. A videó a Bővebben után látható.