A makerspace-ek egyik legtöbbféleképpen használható eszköze a lézervágó. Előnye, hogy viszonylag gyorsan dolgozik, így akár az óra végére el is készülhet, amit a diákok terveznek maguknak. De vajon mit tervezzenek? Bemutatunk két remek webes eszközt, amivel nagyon szép díszdobozok tervezhetők, amiket azután papírból vagy akár fából is kivághat a nyomtató. A projekt pontos leírását egy pdf állományban lehet elolvasni IDE KATTINTVA.

A karanténban ülve az egyik legrosszabb dolog (tanárnak, gyereknek egyaránt) a tehetetlenség érzése, az az érzés, hogy odakint valami történik és mi semmiképpen nem lehetünk befolyással rá.Ezen segíthet, ha elgondolkodunk, milyen módokon javíthatnánk a helyzeten. Sokat beszéltünk itt már a maker szemléletről, ami az egyszeri embernek is lehetőséget ad arra, hogy valamilyen új dolgot, új tárgyat hozzon létre. Most a micro:Bitet hívtuk segítségül, ezt a kis mikrokontrollert, amit könnyedén lehet beprogramozni bármire. Elkészítettem 3 vírusos projektet vele és egy videóban osztottam meg a diákokkal, várva az ő ötleteiket is.

Idén az iskolánk egy saját maker space boldog tulajdonosa lehetett. Ez annyit jelent, hogy érkezett egy újabb (szebb, jobb) 3D nyomtató és egy lézervágó is. Ez utóbbi jóval nagyobb és jóval drágább is, mint a már több helyen megszokott 3D nyomtatók. Egy ilyen masinával papírt, műanyagot, fát vághatunk nagy pontossággal és (ami a 3D nyomtatóhoz képest hatalmas előny) gyorsan. De hogyan kerülhet be egy ilyen eszköz az iskola mindennapjaiba?

Nálunk (az AKG-ról van szó) a hetedikesek egy Alkotóház elnevezésű tantárgy keretében ismerkednek a kézműveskedéssel. Az idei évtől ennek a programjába épült be (negyedéves időtartammal) a digitális alkotás is. A lézervágós tervezéshez az ingyenes Inkscape vektorgrafikus rajzolóprogramot használtuk (ITT TALÁLHATÓ). A következő egyre nehezedő feladatokat kapták a diákok:

avagy: Maker arzenál: a szervo-motor

A fizikai programozás agy előnye, ha nem csak a monitoron történnek meg a dolgok, hanem a fizikai valóságban is. Ezért izgalmasabb robotokat, mikrokontrollereket programozni a legtöbb gyereknek (és felnőttnek is) mint csak a biteket kergetni a monitoron. Már sokszor volt szerencsém látni azt az örömöt, ami a készítőket eltölti, amikor a valóságban valóban létrejön az, amit ők megterveztek. A legnagyobb élményt az adja, ha beprogramozott dolog egyszer csak mozogni kezd, tulajdonképpen életre kel. Ehhez nincs szükség feltétlenül drága robot készletekre, egy aprócska szervo-motor is megteszi. Az ilyen motorok pár száz forintért szerezhetők be (például ITT) és könnyedén irányíthatók Arduinóval vagy éppen micro:Bittel.

Clark 3. törvénye szerint a kellően fejlett technika megkülönböztethetetlen a varázslattól, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már házilag is barkácsolhatunk magunknak olyan varázsdobozt, amit csak a titkos kopogtatással lehet kinyitni. Nem lesz másra szükségünk mint egy piezo zümmögőre, egy kis servo motorra, egy ledre, pár ellenállásra és persze egy micro:bit mikrokontrollerre. Ezek rakhatunk össze könyedén egy olyan kis dobozt, ami csak a megfelelő kopogásra nyílik ki. Íme egy videó róla:

Akik találkoztak már a micro:Bit mikrokontrollerekkel, jól ismerhetik a MakeCode oldal. Ez az a webes felület, ahol könnyedén lehet blokkokból (a Scratch-hez hasonlóan) programokat készíteni. (Valójában Javascript programok készülnek, de ezt a használónak nem kell tudnia.) A platform nem csak a micro:Bit programozásához használható, hanem akár a jó öreg Arduinohoz is. Most megjelent egy új és izgalmas lehetőség a Makecode for makers amivel mindenféle elektronikai projektet elkészíthetünk (IDE KATTINTVA). A programozási felület mellett megjelenik a kiválasztott mikrokontroller és egy elektronikai próbapanel, az utóbbin pedig magától kinő a kapcsolás, ahogy mi programozunk. Ha egy LEDet kapcsolunk be, akkor megjelenik a LED a megfelelő csatlakozásokkal. Itt persze ki is próbálhatjuk, hogy működik-e, amit összeraktunk. Ami pedig a legjobb, hogy az elkészült projekt megépítéséhez egy lépésről-lépésre útmutatót is kapunk. Így komolyabb elektronikai projekteket is elkezdhetünk készíteni akár már alsó tagozatban is.

Az idei BETT kiállítás egyik érdekessége volt számomra, hogy a LEGO nem új termékekkel, hanem egy új megközelítéssel jelent meg rajta. A maker szemléletet ötvözték a LEGO adta lehetőségekkel és így készítettek el olyan projekt ötleteket, amiket kicsik és nagyok is tudnak használni. Mindezek IDE KATTINTVA érhetőek el. Vannak egészen kicsiknek szánt apró feladatok, amik a tervezés alapjait tanítják meg játékos formában és vannak a felső tagozatosoknak szánt komplexebb projektek is. Mindegyik egy probléma megfogalmazásával kezdődik és arra biztatja a diákokat, hogy mielőtt nekikezdenének építkezni, egy kicsit gondolják át, hogy mi is a probléma lényege és mi lehet a hatékony megoldás rá. Természetesen ötleteket is találunk a megvalósításhoz.

Nincs még egy olyan sokat és sokféleképpen használt eszköz egy maker műhelyben mint a ragasztópisztoly. Az eszköz már pár ezer forintért beszerezhető akár a nagyobb áruházakban is, a hozzá való töltény szintén nem túl drága. Használni viszont ezerféleképpen lehet. Ha kicsik kézműves foglalkozásáról van szó, a termésekből összerakott állatfigurák készítésétől a filcképek készítéséig bármire jó. A nagyobbaknál nem csak a rögzítéshez lehet használni (szinte mindenhez), hanem alkalmasint a vízszigetelésre vagy a felforrósított hegy műanyagba lyukak készítésére is alkalmas. Természetesen érdemes vigyázni vele, hiszen az óvatlan használat égési sérülést okozhat. Kisebbeknél csak tanári felügyelet mellett használjuk. Tény azonban, hogy a mi maker műhelyünkben ez a legtöbbet használt eszköz.

Nap mint tapasztalom, hogy milyen izgalmas a maker világ, milyen sok lehetőséget ad a tanárnak, ha szabadon gondolkodik. A maker hozzáállás lényege, hogy az ember némi ötletességgel, olcsó alapanyagokból is meg tud csinálni bármit, amire éppen szüksége van. Éppen elektromosságtant tanítottam és szerettem volna olyan eszközt, amivel a diákok szabadon és könnyen csinálhatnak áramköröket. Így találtam rá a réz ragasztószalagra (20 méter 300 forint belőle például ITT). Már csak egy elemtartó és pár filléres LED kellett és már készíthették is maguknak egy papírra ragasztva az áramköröket. Külön hasznos volt, hogy az áramkört először megrajzolhatták a papírra, majd arra jött a megvalósítás, így:

A mikrokontrollerek világa egyre lenyűgözőbb és egyre több lehetőséget ad arra, hogy a botcsinálta barkácsolók is egyre izgalmasabb projekteket csináljanak meg. Most tudtam meg, hogy a már hazánkban is elérhető micro:bit képes a neopixel ledek irányítására, úgy éreztem, ez azonnal ki is kell próbálnom. Pár szó az alkatrészekről: