Nincs forróbb téma manapság a mesterséges intelligenciánál. Bár a legnagyobb zajt a ChatGPT-vel írt esszék és a Dall-E-vel készült képek csapták, a technikát legalább annyira, ha nem jobban lehet használni programok írására. Mit jelent ez vajon az oktatás számára? Ha majd az MI-k írják a programokat, akkor nem is kellenek programozók? Továbbra is olyan fontos a kódolás oktatása, ahogy azt eddig minden 21. századi pedagógiáról szóló könyvben, előadásban, podcastban és TED-talkban mondták évek óta? Gondoltam, kipróbálom magam is, íme az eredmény és a tapasztalatok:

Sokat lelkendeztünk már a micro:Bit nevű mikrokontrollerről. Nem nagyon van még egy olyan elérhető árú eszköz, amivel ilyen könnyen lehtne a diákoakt bevezetni az elektronika, programozás világába. Nemrég megjelent a v2-s változata, ami több memórián, beépített hangszórón, érintésérzékeny logón kívül más izgalmakat is tartogat. Ezek egyike az adatrögzítés képessége. Sokan, akik erre-arra akartuk használni a micro:bitet beleütköztünk abba a korlátba, hogy nem képes megjegyezni adatokat. Ha rögzítünk is valamit, például egy fizikai méréshez, azok csak addig lesznek meg, amíg a kis eszköz be van kapcsolva. Amint lemerül az elem, vagy valamiért megszűnik az áramellátás az addig rögzíett adatok elvesznek.

A majonéz hangszer? - kérdezi Patrik a Spongyabob Kockanadrág című rajzfilmben. Meglehet, hogy a majonéz nem az, de a só-liszt gyurmából könnyen készíthetünk hangszert egy micro:Bit segítségével. Ahhoz, hogy remek hagszerünk legyen mindenképpen olyan gyurma kell, ami jól vezeti az áramot, ehhez egy receptet IDE KATTINTVA találhatunk. (Magán a Squishy Circuits oldalon (ITT egyébként is érdemes körülnézni, még nagyon sok jó ötlet van arra, hogy mire is használható a vezető gyurma.)

A BBC által kiötlött mikrokontroller a micro:Bit szerencsére egyre több hazai iskolában van jelen, sőt már a hivatalos tankönyvben is megjelent! Ezért lehet nagyon hasznos egy gyűjtemény, ahol mindenféle a kis lapocskához kapcsolódó anyagot találhatunk meg (IDE KATTINTVA). Van itt minden: projektek, óravázlatok, közösségek, kiegészítők, programozáshoz használható eszközök. Mindez ugyan angolul, de mindenképpen érdemes körülnézni itt, ha valaki szeretne belevágni a micro:Bit használatába!

A karanténban ülve az egyik legrosszabb dolog (tanárnak, gyereknek egyaránt) a tehetetlenség érzése, az az érzés, hogy odakint valami történik és mi semmiképpen nem lehetünk befolyással rá.Ezen segíthet, ha elgondolkodunk, milyen módokon javíthatnánk a helyzeten. Sokat beszéltünk itt már a maker szemléletről, ami az egyszeri embernek is lehetőséget ad arra, hogy valamilyen új dolgot, új tárgyat hozzon létre. Most a micro:Bitet hívtuk segítségül, ezt a kis mikrokontrollert, amit könnyedén lehet beprogramozni bármire. Elkészítettem 3 vírusos projektet vele és egy videóban osztottam meg a diákokkal, várva az ő ötleteiket is.

A micro:Bit eredendően azért született meg, hogy bevezesse a programozás rejtelmeibe a fiatalokat. legtöbben a blokkprogramozós MakeCode felülettel kezdik az ismerkedést és az nagyon hasznos is ahhoz, hogy az első lépéseket megtegye bárki és gyorsan legyen sikerélménye. De hogyan tovább? Miként lehet az egyszerű feladatokon továbblépni? Az egyik lehetőség a robotika, különféle készletek érhetőek el, amiknek az agya egy kis micro:Bit, más projektekben okosotthont lehet vezérelni az eszközzel. Azonban a mindenféle kiegészítők nélkül is tovább lehet lépni a komolyabb programozás felé. Akár úgy is, hogy ahhoz a nyelvtanból tanultak is hasznossá legyenek.

Réges-régen valamikor az ősidőkben volt az iskolánkban egy vetélkedő játék: három nyomógomb összekötve meg három lámpa, aki hamarabb nyomta meg a gombot, az előtt gyulladt ki a lámpa. Tökéletesen lehetett vele Mindent vagy semmit (angolosoknak Jeopardy) típusú játékot játszani, a gyerekek lelkesedtek érte. Egy kollégám a minap kérdezte, hogy vajon merre lehet, mert használná esetleg. Mivel elsőre nem találtuk, eszembe jutott, hogy a micro:Bit mikrokontrollereket akár be is lehetne programozni erre, hiszen a Bluetooth kommunikáció teljesen alkalmas lehet erre a célra. Az elkészült programok itt találhatók:

Nem először írunk a remek Hacking STEM projektekről, amikben diákok maguk készíthetnek kísérleti eszközöket és végezhetnek el vizsgálatokat filléres eszközök felhasználásával. Most az oldalon négy új foglalkozás is megjelent, amik mind valamilyen módon az óceánokhoz kapcsolódnak és kapcsolódnak a BBC óceánokat bemutató ismeretterjesztő sorozatához. A már megszokott módon találhatunk itt óravázlatot, építési útmutatót, bevásárlólistát, a szükséges programokat és fájlokat. Mindezt IDE KATTINTVA érhető el.

Kincset keresni mindenki szeret, ha ezt ráadásul egy varázslatos kütyüvel teheti, az még jobb. A micro:bit mikrokontrollerek erre adnak remek lehetőséget. Ezeken a kis szerkezeteken ugyanis van Bluetooth rádió is, aminek nem csak a jeleit, hanem a jelerősségét is megkaphatjuk. Maga a rádió maximum 40 méterre hat el, de minél közelebb vagyunk hozzá, annál erősebb lesz a jel. Az alábbi két programmal ezt használjuk ki, hogy elrejtett kincseket keressünk. Az egyik programot (radio_ado_2) kell az elrejtendő eszközökre rakni és az A és B gombokkal beállítani, hogy hányas számú legyen az adott kincs (az A gomb eggyel növeli az értéket, a B visszaállítja 1-re).

Clark 3. törvénye szerint a kellően fejlett technika megkülönböztethetetlen a varázslattól, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már házilag is barkácsolhatunk magunknak olyan varázsdobozt, amit csak a titkos kopogtatással lehet kinyitni. Nem lesz másra szükségünk mint egy piezo zümmögőre, egy kis servo motorra, egy ledre, pár ellenállásra és persze egy micro:bit mikrokontrollerre. Ezek rakhatunk össze könyedén egy olyan kis dobozt, ami csak a megfelelő kopogásra nyílik ki. Íme egy videó róla: