Mai 'vendég' bloggerünk, Dóczi Brigitta, aki az ELTE angol alkalmazott nyelvészet tanszékén tanársegéd - köszönjük neki az alábbi posztot!! - és a Dogme néven ismert módszertani jelenségről írt. A lapozás után részletesebb leírást, linkeket, bibliográfiát is találhatunk, bevezetőül csak annyit, hogy a Dogme lényege a természetesség, azaz például tankönyvekre semmi szükség. De vajon az internet, a Web 2.0 természetes része az életünknek, vagy mesterséges (egészségtelen) kinövés az egyébként offline üzemmódban élő diákok számára? De többet nem árulunk el, csak a lapozás után.

Bárki, aki nyelvtanításra adja a fejét – főleg, ha még némi képzésben is részesült - tisztában van vele, hogy számos módszer alapján lehetett és lehet nyelvet tanítani. Sokat hallottunk már (esetleg a bőrünkön tapasztaltuk) a nyelvtanra és fordításra épülő, ma már eléggé elavultnak hitt Grammar-Translation módszerről, valamint a nyelvben a kommunikáció fontosságát hirdető kommunikatív nyelvtanításról, amelynek hatalma így vagy úgy, de még ma is tart. Manapság igen népszerű a feladat-alapú nyelvoktatás is (angol nevén Task-based Language Teaching, TBLT, de erre majd külön posztot szánunk), ahol ideális esetben a való életben található helyzetek és feladatok gyakorlásával sajátítunk el egy nyelvet. Ma ennek egyik igen érdekes és vitára érdemes változatáról ejtünk néhány szót.

A Dogme-módszer
A Dogme-módszer, vagy Dogme ELT, Scott Turnbury nevéhez kapcsolható és bár a 2000-es évek elején született, csak mostanában lehet róla egyre többet hallani. Scott Thurnbury  számos nyelvpedagógiával kapcsolatos könyvet pubilkált már: a legfontosabbak ezek közül a How to teach ... sorozat, valamint a díjnyertes Natural Grammar. Legújabb – 2009-ben megjelent - könyvét teljesen a Dogme-módszernek szenteli.

A Dogme filozófiája
A Dogme-módszer célja, hogy a kommunikatív nyelvtanításnak visszaadja a kommunikatívságát, lényege az egyszerűségre való törekvés, így a módszert követő tanárok nem tanítanak könyvből, hanem az adott igény, hangulat és pillanat határozza meg, hogy mi történik az órájukon. A tíz legfontosabb alapszabály lényege az interaktivitás a tanár és a diákok, valamint maguk a diákok között, ahol a diákok a tanárral párbeszédéből közösen felépített számukra releváns tananyagban elmélyülnek, kritikus észrevételeiknek hangot adnak és ahol mindkét fél felszabadul azáltal, hogy nem az előre megírt tananyagok irányítják őket. 
A tanár szerepe, hogy a diákok figyelmét folyamatos párbeszédeken keresztül ráirányítsa az így felmerülő nyelvi mintákra.

Honnan a név?
A módszer nevének eredete a dán dogme szó (jelentése nem meglepő módon dogma), szellemiségének alapját pedig a Lars von Trier és Thomas Vinterberg nevéhez fűződő Dogma95 (Dogma filmek néven is ismert) mozgalom határozta meg, bár ez inkább csak a névben mutatkozik meg. A filmvilágban annak idején nagy port kavart fel a mozgalom tíz alapszabálya, amelynek betartásával a filmművészet hanyatlását meg lehetne állítani. Az alapítók esküdtek a tér-idő-cslekmény hármasára, valamint ellenezték az előre kiszámítható, agyonkozmetikázott sablonokra épülő filmeket és vissza akarták hozni az egyszerű történetmesélést. És ez az a párhuzam, ami nyelvtanításban is megjelenik: az egyszerűség és a sablonok elvetése.

A Dogme-módszer és a web2
Kérdésként merül fel, hogyha a Dogme-módszer az egyszerűségre törekszik és ellenzi a tankönyvek használatát, akkor ebbe hogyn fér bele a technika eszközeinek használata. Nos, erre máris két iskola van kialakulóban. Az egyik a puristák, akik csak a tanterem, az „itt és most” létezésében hisznek és elvetik a technika, így az internet használatát is. A másik irányzat megengedőbb, szerintük mivel a web2 ma már ugyanolyan autentikus eleme az életnek mint korábban bármilyen másfajta kommunikáció, ezért ez nem zárható ki a nyelvoktatásból sem.

Persze nagyon sok kérdés és talán kritika felmerülhet a módszerrel kapcsolatban:
1.    Mi történik a kezdő tanárokkal?
2.    Hogyan lehet a módszerre, illetve az órákra felkészülni?
3.    Mi történik olyan helyen, ahol nem nagyon nagy kulturális különbségek vannak akár a csoporton belül, akár a tanár és a diákok között?
4.    Érdemes-e mindenáron és mindig tankönyv nélkül tanítani?

Néhány érdekes link
Végül ajánlunk néhány linket, amelyben a Dogme ELT-ről szó esik:
Először is az atya, Scott Turnbury blogja:
http://scottthornbury.wordpress.com/tag/dogme/
és egy nemrég megjelent cikk:
http://www.thornburyscott.com/assets/dogma.pdf

Aztán egy vitacsoport a témában:
http://groups.yahoo.com/group/dogme/

Legvégül pedig egy friss cikk egy kutatás első stádiumáról, valamit a dogme alapjairól:
http://www.developingteachers.com/articles_tchtraining/dogme1_malgorzata.htm


Thornbury néhány publikációja
Thornbury, S., & Meddings, L. (2009). Teaching unplugged: Dogme in English Language Teaching. Surrey, England: Delta.
Thornbury, S. (2005). How to teach speaking. Harlow, England: Longman.
Thornbury, S. (2004). Natural grammar: [the keywords of English and how they work]. Oxford: Oxford University Press.
Thornbury, S. (2002). How to teach vocabulary. Harlow: Longman.
Thornbury, S. (1999). How to teach grammar. Harlow, England: Pearson Education

Dóczi Brigitta