Nagyon megörültem ma, amikor egy kollégám javaslatára a Bioetika Blog oldalára keveredtem (ITT ÉRHETŐ el az oldal). Amellett, hogy mindnekinek ajánlható szerintem olvasgatásra a blog, egy gondolatot ébresztett bennem, vagyis egy kérdést kellett feltennem magamnak: miért is örülök én ennyire ennek? Magánemberként kétségtelenül érdekes cikkeket, linkeket találtam, jó volt olvasgatni. De az öröm érzése azért türemkedett fel lelkem mélyéről, mert angolos óravázlatokat éreztem meg az oldalon lapozgatva. Ez tényleg lehet így? Gimnáziumi tanárként nekem bioetikának kell örülni, hogy tudjak mit tanítani az órákon? Hát akkor ezt most így hogy? Lapozás után magvas gondolatok!

Először is kétségtelen, hogy én talán túlságosan is kötődöm a tartalom alapú órákhoz (ez nagyjából annyit jelent, hogy nem kifejezetten angolt tanítunk, hanem pl. történelmet angolul - az angol a 'vivőanyag', de arra használom, hogy valódi, konkrét tényanyagot tanítsak - angolul. Ilyen volt nemrégiben nálam a kubai rakétaválság feldolgozása - videókkal, játékkal, vita feladattal, mindennel - csak éppen angolul).

Na szóval, akármennyire is szeretem én ezeket az anyagokat összeállítani, gondolkodóba ejtett, hogy mi lesz akkor, ha nálunk is bekövetkezik az, ami mondjuk a finneknél, vagy a hollandoknál - a gyerekek úgy jönnek a középiskolába, hogy már elég jól tudnak angolul. Tudom, tudom, persze, nálunk nagyon alacsony az idegen nyelvet beszélők aránya stb. Mégis gondoljunk abba is bele, hogy rengeteg iskolában indult el a NYEK (nyelvi előkészítő év), sok a kéttanos iskola, illetve egyre több helyről, egyre könnyebben lehet 'felszedni' is a nyelvet. Mindenestere nem kizárt, hogy a középiskolák egy részében az lesz nemsokára a kérdés, hogy mit is kezdjünk a 9-ikes, angolul felsőfokon tudó gyerekekkel. Kétségtelenül kivételezett helyzetben vagyok, de azért annyira talán mégsem. Egy országos vitaverseny résztvevőit hallgatva (angolul persze), egyre inkább azt gondolom, hogy nyakunkon egy generáció, aki már többé-kevésbé fog tudni angolul 14 éves korára.

És akkor felmerül a kérdés: Hogyan tovább? Hol találok egyáltalán olyan könyveket, amelyek képesek ezt a nyelvi szintet hozni, ugyanakkor 14 éveseknek szólnak - ahogy ezt egyre több kolléga kérdezi tőlem is? Lehetséges, hogy az angoltanítást - ahogy most ismerjük - el is kell felejteni 15 éven belül, hiszen mindenki tud majd 'egy pohár vizet kérni', meg angolul nézik úgyis az összes népszerű sorozatot (max. felirattal, mert az a megjelenés után 2 nappal elkészül, a szinkronizált változat pedig jó esetben 1 év késéssel érkezik meg a magyar adókra, és ennyit egy mai tizenéves nem vár filmre, inkább megnézi online, letölti, és keres hozzá feliratot)?

Összefoglalva, lehet, hogy nem elég, hogy az internet és az információs társadalom térnyerésével néha ijesztően gyorsan változó világban kell megpróbálni nyelveket tanítani, az is elképzelhető, hogy az összes takönyvet, módszertant ki kell dobni, hogy a nyelvórák értelmesen teljenek? Vagy még 15 év múlva is azt játszuk majd az órán, hogy 'te vagy a postás, te meg a nyugdíjas néni, magyarázd el, hogy nem találtad a kedvenc újságodat a postaládában tegnap stb'?

A legutolsó kérdés: ha tényleg tovább gyűrűzik ez a tendencia, ki lesz az, aki angolt tud tanítani, illetve ki lesz az, aki képes lesz felkészíteni a tanárokat arra, hogy így tanítson angolt?