Ugyan ezt a kifejezést általában nem a tanárokra használják, könnyen lehet, hogy az lenne a helyes. Legalábbis erre következtethetünk egy magyar kutató Gergely György és munkatársai izgalmas kutatásaiból ITT és ITT). Állításuk szerint a csecsemők viselkedésének egyes vonásai nem magyarázhatók másképpen, mint a tanulási helyzetre való alapvető ráhangolódással. Úgy vélik a természetes pedagógia az ember korai sajátossága, sőt magában az emberré válásban, akár a beszéd kialakulásában is fontos szerepe lehetett.

Meghatározásuk szerint a pedagógiai szituáció létrejöttéhez három feltételre van szükség. ezek az osztenzió azaz annak deklarálása, hogy tanítás folyik. A referencia, azaz a tanítás tárgyának kinyilvánítása. Végül a relevancia vagyis az átadott tudás érvényességének meghatározása, bemutatása. Érvelésük szerint az a típusú szerszámhasználat, ami az ember sajátja csak ilyen pedagógia kialakulásával együtt jöhetett létre.

Magyarázatuk szerint a csecsemők számos viselkedése (például a tekintetkövetés vagy a függőleges arcok iránti érdeklődés) magyarázható a pedagógiai szituációra való fogékonysággal. De nem csak a csecsemők ilyen született tanulók, mindannyian született tanárok is vagyunk. A gügyögés például, ahogyan a kicsikhez fordulunk és ami minden kultúrában megtalálható, azt a célt szolgálja, hogy a csecsemő tudja, most hozzá szólnak és valami fontos dolog következik.

Hogy mindennek mi a következménye a mi mindennapi munkánkra? Fogalmam sincs, de talán érdemes lenne elgondolkodni rajta!