A hazai pedagógiai lapok kínálata sosem szédítette meg az érdeklődőt, de az izgalmas folyóiratok egyike volt a Taní-Tani, 1996-ban indult és elsődlegesen az alternatív pedagógiák világát célozta meg. Azután 2007-ben online változatban, elég sporadikusan jelent csak meg. A napokban viszont teljesen megújulva támadt fel (ITT ÉRHETŐ EL). Nehéz meghatározni a műfaját, mi is most a Taní-Tani. Nem blog, mert lényegesen hosszabb lélegzetű, komolyabb írásokat tartalmaz, mint ami egy blogra jellemző. Nem is online folyóirat, mert lényeges szerepet kapnak benne a kommentek, nagy hangsúlyt fektet a közösség építésre, komolyan jelen van a Facebookon is.

Remélhetőleg a Taní-Tani el fogja érni célját és élő, pezsgő pedagógiai közeg lesz, ahol az elmélet és a gyakorlat konstruktívan működik együtt. Néhány izgalmas cím a most elérhetők közül:

Nahalka István: Az iskolai esélyegyenlőtlenségről vallott kisebb és nagyobb tévhiteink
Trencsényi László: Egy talált tárgy
L. Ritók Nóra: Művészeti nevelés a nyomor szélén
Knausz Imre: Nemzetépítés és Nemzeti alaptanterv