Nyelvtanárok figyelmébe: ebben a szezonban angol nyelvű darabok a Trafó – Kortárs Művészetek Háza színpadán! Egyedülálló előadások Libanonból és Amerikából, angol nyelven. A november-decemberi programfüzet már online formában is olvasható, további programért érdemes figyelni a honlapot: http://trafo.hu/ Folyamatos csoport- és diákkedvezmények!

2010. november 5-6. 20:00

Rabih Mroué (LIB): Looking for a Missing Employee / Egy eltűnt hivatalnok nyomában

A (polgár)háború sújtotta országokban, a katonai övezetekben naponta tűnnek el férfiak és nők, akiket hiába vár vissza a családjuk. Vajon mi történhetett ezekkel az emberekkel, akiknek a létezése valami egészen más valóság ködébe vész? Csupán egy fotó marad itt belőlük, egy kép, ami nem öregszik: csalóka emlék a hiánnyá vált jelenvalóságról.

Rabih Mroué egyetlen valós esetet követ nyomon napról-napra, valós dokumentumok segítségével. Az előadás alapjául szolgáló újságcikk 1996-ban jelent meg a libanoni sajtóban. Az ezt követő, napi rendszerességű beszámolókból egy adóügyi alkalmazott és egy pénzzel teli táska eltűnésének igaz története rajzolódik ki előttünk (a szó szoros értelmében). De hová tűnt a férfi? És miért? És mennyi pénz is volt abban a bizonyos táskában? A tények minden cikkel bizonytalanabbá válnak, a hír helyett marad a hírérték és a spekuláció, legyen szó magánügyről vagy politikai fiaskóról.

A bejrúti székhelyű – de Európa szerte gyakran invitált – színész és rendező, Rabih Mroué 1990 óta készít saját darabokat. Közvetlenül vagy áttételesen Libanon gazdasági és politikai kontextusába helyezett, valóságot és fikciót sajátosan ötvöző dokumentarista jellegű munkáiban a színház különféle kifejezésmódjait használja. Saját bevallása szerint formai szempontból ez a legradikálisabb darabja.

2010. november 27-28. 20:00

Temporary Distortion (USA): Isten hozott a semmiben / Welcome to Nowhere

Magyar felirattal!

A Kortárs Drámafesztivál Budapest bemutatja.

„Túl sokáig maradsz egy helyben és a rossz befészkeli magát a belsődbe. Észre sem veszed. Ez történik mégis. Legalábbis így volt ez velem.”

A Temporary Distortion ízekre szedi és merőben egyedi módon alkotja újra a modern amerikai road movie zsánerét, hipnotikus, fojtogató, mégis magával ragadó atmoszférát teremtve.

Folyton úton lenni egyszerre szabadság és csapda. Menekülés, ami nem kecsegtet a megnyugvás, a biztonság ígéretével, hiszen a saját emlékeinktől és démonainktól nem szabadulhatunk. A Welcome to Nowhere egyszerre film és színpadi mű/színház. Az elhangzó dialógusok és a videó egy történet töredékei, amelyek egyszer egymást kiegészítve, másszor meghazudtolva futnak párhuzamosan.
Négyen bolyonganak az amerikai országutak útvesztőjében. A színészek feje fölötti vászon segítségével megkettőződnek a karakterek, megelevenednek az álmok, a sokszor tragikus, nyomasztó emlékek: éjszakai utazások kihalt sivatagi tájon, elhagyott alagút, öngyilkosság és gyilkosság képei. Hosszú, baljóslatú csendek, Lynch-i feszültséget árasztó, különös perspektívájú képsorok és elsuttogott vallomások közepette a nézőtéren, mint egy kirakós darabjait, próbáljuk összeilleszteni a részleteket.

A Temporary Distortion négydimenziós színpadi installációi színház, film és képzőművészet határán egyensúlyoznak. Felkavaró és elgondolkodtató munkák, a bezártság érzetét keltő, fülkeszerű díszletelemekkel és markánsan egyedi színészi játékkal.

2010. december 3-4. 20:00

Young Jean Lee Társulata (USA): A szállítmány

Magyar felirattal!

A Kortárs Drámafesztivál Budapest bemutatja.

Feketék, fehérek, előítéletek, életlehetőségek, sztereotípiák. Provokáló, zavarba ejtő előadás Amerikai színház, koreai származású rendező.

„Young Jean Lee igazolja saját hírét: valóban Amerika egyik legjobb kísérleti drámaírója. Darabjainak nyelvezete különleges, mint egy lázálom, mégis kérlelhetetlenül következetes, rendezésein pedig nemcsak saját karizmája üt át, de társulatának egyedülálló ereje is.”
(David Cote, Time Out New York)

Az előadás címét egy drogszállítmányról szóló rapdal inspirálta, s a cím egyben az afrikai rabszolga-kereskedelemre is utal. A prológusban egy stand-up humorista provokálja a bennünk lakozó rasszistát; később képregényszerű jelenetekben ismerjük meg egy fekete fiú történetét, aki rapsztár akar lenni, ám crack-dealerként végzi: extrém sztereotípiák, amelyeket a fehér amerikai média a fekete Amerika számára tartogat. Végül pedig a véresen komikus zárójelenetben egy dekadens koktélparty eseményeit követhetjük nyomon, ahol az öt fekete színész fehéreket játszik. Lee abszurd dialógusai jól ismert tévés műfajokon keresztül szólalnak meg, fekete színészei pedig tökéletes stílusérzékkel, bravúros szakmai biztonsággal váltanak e műfajok között – legyen az stand-up comedy, rajzfilm vagy épp szappanopera.