A Sulinet új projektje sok szakmai blogot hívott életre egy csapásra. A Suli.net.tan kezdeményezése érdekes, számomra is tanulságos. A lapozás után szeretném megosztani olvasóinkkal szigorúan személyes véleményemet. Hangsúlyozom, hogy TanárBlog szerkesztőként már most szeretnék elhatárolódni magamtól! Jöjjenek tehát a leleplező sorok ...

Persze a felvezetés csak ún. gorilla marketing volt - mármint majomkodtam, nincs kemény sztori, csak szolid vélemény. Végül is nagyon jó, ha sokan írnak sok dologról, hátha tanulhatunk egymástól.

Én azok közé a netezők közé tartozom, akik nagyrészt blogokból (legalábbis szakmai blogokból) tájékozódnak a szakmai világ dolgairól. Hiszem, ugyanis, hogy azok írnak blogot, akik valamihez vagy nagyon értenek, vagy valamit nagyon szeretnek. A blogolás egy nagyon pozitív belső kényszer eredménye némi exhibicionizmussal fűszerezve. Ráadásul személyes, független, nem kötik az újságírás szabályai. Mindez nekem tetszik.

Ezért is lehet, hogy némi kettősség van bennem a suli.net.tan blogjait olvasgatva. Fontos lehet, természetesen, hogy tanárokat, fiatalokat és profikat egyaránt blogolásra bírjunk. Projektekben ez némi kényszerként jelenik meg - kötelező n posztot írni. Ritka, hogy az így keletkező 'bérbloggerek' hozzák azt a színvonalat, amit egy blognak (talán) kellene (mondom: nem tudásban feltétlenül, hanem lelkesedésben, igyekezetben).

Természetesen lehet így is érdekeset alkotni. A term.tud. blogokat nem néztem át olyan részletesen, mivel nem értek hozzá kicsit sem, viszont nagyon tetszett nekem a Mozgóképkultúra és médiaismeret című blog (már ha lehet az eddigi 2 bejegyzést annak nevezni). Tetszik márpedig azért, mert jól szerkesztett, informatív (számomra, aki nem foglalkozom konkrétan filmekkel, de esetleg használnám őket itt-ott), és nem CSAK minősít (Megj.: nem baj, ha valaki minősít - én is teszem sokszor - csak az zavar, ha láthatóan nem ért ahhoz, amit minősít). Ad nyersanyagot, ösztönöz arra, hogy tovább gondoljam a dolgokat, és megnézzem, hogy mit tudok felhasználni, és hogy mire. Látható az oldalból, hogy a szerző 'junior', mégis - számomra - értékes és értékelhető írást kínál.

A másik vonulat a Modern eszközök a pedagógiában című blog. Leginkább állatorvosi ló, érdemes megnézni, számomra majdnem mindent sűrítve kínál, amiért NEM SZABAD blogot írni (vagyis hogyne lenne 'szabad', a kérdés az, hogy érdemes-e - mondjuk a Second Life-os prezitől eltekintve - az bármelyik gimis tanítványom kb. 10 perc alatt összerakná, meg már 6000x le lett írva kb. 185 nyelven, de legalább tartalmaz információt). Viszont: megtudhatjuk a blogból, hogy a szerzője nem ért ahhoz, amiről beszél: még bemutatót sem látott a szavazórendszerekről, egyetlen egyszer vett rész minimális 'interaktív táblás' képzésen, összesen 1 órát tanított, soha nem használta az interaktív táblát (még akkor sem, amikor ott volt beépítve a teremben az órán, ahol tanított), valamint nem volt képes letölteni a megfelelő szoftvert ahhoz, hogy anyagot tudjon készíteni vele. Ehhez képest 'reflektál' mindenre: elmeséli, hogy a rosszul használt interaktív táblás óra frontálissá teszi az oktatást (a szerk: a jól használt is gyakran, hiszen ez alapvetően egy prezentációs eszköz, önmagában nincs mit csoportban dolgozni vele), azt is megtudjuk, hogyan nevettek ki egy tanárnőt, aki az interaktív táblával is unalmasan magyarázta a szorzótáblát, kitér arra, hogy a szavazórendszerek hogyan váltják ki a dolgozatírást (a szerk: sehogyan, én magam az ELTE-n tanítva komoly energiákat öltem abba, hogy eltávolodjunk a feleletválasztós kérdésektől, mint értékelési technikától - nos, ezt remekül visszahozza a szavazórendszer szerintem. Sajnos), de arról is szó esik, hogy a tanárok felkészületlensége miatt hogyan mennek pocsékba ezek a csodálatos technikai vívmányok. És még sorolhatnám, de miért ... És amiért írtam erről (biztosan sok rossz blogposzt van a világon, én is nyilván írtam rosszakat már): döbbenetes, hogy csak azért, mert 2 órát foglalkozott valaki valamivel, ilyen szinten képes 'osztani az észt'.

Azért legyünk fair-ek, néhány régebbi posztban találhatunk legalább mások gondolatait összefoglalni képes írásokat.

Bocsánat, ha sarkosan fogalmaztam, de van azért, amit nem szabadna. De persze szabad, tudom......