| Facebook-dilemma |
 |
 |
 |
| Vezércikk |
| Írta: Nádori Gergely |
|
Az online marketing szakértő természetesen zseniálisnak tartja az ötletet (ITT) és az egyik nagy hírportál is tisztelettel adózik a módszer előtt (ITT). Biztosan igazuk is van a maguk szempontjából, de vajon nekünk tanároknak nem kell-e ennek kapcsán is elgondolkodnunk arról, milyen szerepet is szánunk például a Facebooknak az oktatásban. Az utóbbi időben egyre több olyan, gyakran egészen kiváló, projektet láthattunk, ami ezt a felületet használta, többek között azért, mert a diákok számára ma már ez a legmagátóertetődőbb médium. De nem problematikus-e, ha megkívánjuk a gyerekektől, hogy iskolai feladataikkal itt legyenek jelen. Eszembe jutott erről egy nagyon elgondolkodtató rajz, ami a lapozás után következik.
Hevenyészett fordításban: Túl azon, hogy mennyi zavaró tényező van a Facebook felületén (például egy indián név generátor), kérdéses, hogy irányíthatjuk-e a diákokat egy ilyen, az adatvédelemmel kifejezetten hadilábon álló szolgáltatás felé. Van olyan kollégám, aki előszeretettel kommunikál a diákokkal a Facebookon keresztül, akár a házi feladat részleteit is ott teszi közzé. Praktikus és hatékony, de engem mégsem visz rá a lélek, hogy ezt tegyem, külön blogokat hozok létre, hogy a diákokkal online kommunikáljak, ami kétség kívül gyakran nehézkes, de nekem megnyugtatóbb.
        |
Ha valaki aktív a Facebookon, akkor az utóbbi napokban az ismerősei falát bizonnyal elárasztották a Mi az indián neved üzenetek. Ilyen jellegű értelmetlenségből bőséggel van a legnagyobb közösségi oldalon, amiért mégis érdemes egy picit gondolkodni róla, az a mögötte álló ékszerkereskedő cég. A cég oldalát nyolcszázezren lájkolták, csak azért, hogy megtudják, mi az indián nevük. Ezzel együtt jogot adtak a cégnek, hogy hozzáférjen az összes adatukhoz, fényképeikhez és írjon a nevükben a saját üzenőfalukra. Mit adnának mások egy ilyen listáért?