Kommentek, category: "Projektek, óravázlatok, ötletek"

Feliratkozás hírlevelünkre

Iratkozzon fel a Tanárblog havi hírlevelére!
Köszönjük!

 

TanárBlog az IATEFL konferencián PDF Nyomtatás E-mail
Olvasóink értékelése: / 8
ElégtelenKitűnő 
Projektek, óravázlatok, ötletek
Írta: Prievara Tibor   

A múlt héten szerencsém volt az IATEFL (angol tanárok világszervezete) magyarországi konferenciáján előadni. Szintén az alkalomra jelent meg az IATEFL Melting Pot különkiadása - pont az IKT-ról. A lapozás után pár gondolatot szeretnék megosztani, amelyek a kiadvány olvasásakor merültek fel bennem, valamint ígéretemhez híven az előadáson emlegetett weboldalak linkjeit is szeretném megosztani minden érdeklődővel :)

Először a lényeg: IDE KATTINTVA található a konferencia előadásán elhagzottakhoz az internetes kiegészítő. És most néhány gondolat a kiadvány, a konferencia - és általában a 'dolgok állása' kapcsán.

 

Be kell vallanom, hogy régen motivált előadás ennyire kevéssé - és ez nem az előadás, a konferencia, vagy a szervezők hibája, kizárólag az enyém. Mégis úgy éreztem, hogy a viták másról szólnak, mint amiről szólhatnának, vagy szólniuk kellene. Azt érzem (lehet, hogy tévesen), hogy mintha be kellene állni a sánc valamelyik oldalán állók közé: az internet, IKT, interaktív táblás élharcos forradalmárok, vagy éppen az erős, interaktív tábla, internet ('és ez az egész szörnyűség, úgy ahogy van') ellenzéke csapatába. Példa rengeteg van: pont most tettem le egy cikket, ahol a szerző nem használja az internetet, aztán mégis, no lám, jó órákat tart. Általam tisztelt kollégáim jöttek oda hozzám, mondván 'mi nem nagyon hiszünk az interaktív tábla használatában', majd elmondták, hogy ez mennyire frontálissá teszi az órákat, és hogy ez milyen rossz. Meg drága is. Meg nincs kommunikáció az órán. Az előadás közben is kaptam ilyen jellegű kérdéseket, pl: miben különbözik egy edutainment játék egy sima 'offline' szerepjátéktól? Miért kell online, számítógéppel csinálni, ha lehet nélküle is?

A kérdések jogosak, persze, csak nehezen értelmezhetőek számomra. Olyan ez, mintha azt mondaná egy kőműves: 'Egy egész házat lebontottam és hozzá se nyúltam a vakolókanálhoz'. Ebből számomra nem az következik, hogy nincs értelme, haszna a vaklókanálnak, hanem az, hogy ahhoz, amit csinált, éppen nem arra volt szüksége. Túl kellene már lenünk ezen szerintem: az IKT itt van, az interaktív táblák el fognak terjedni, az internetről nem lehet leszedni a gyerekeket. Fogadjuk el végre, hogy ennek is van haszna, értelme, helye az oktatásban. Természetesen ha a vakolókanállal állunk neki falat bontani, mindezt nehezen érthetjük meg. Gondjaink lesznek.

Van egy másik felfogás is, miszerint ez az egész csupán nagyon 'trendi'. Webkettesnek kell lenni, az a menő, a webegyesek, pláne a webnullások, meg le vannak igencsak sajnálva. Ez (ismét személyes vélemény) abból az egyre inkább kimondott feszültségből fakad, hogy az IKT-t elutasító tanárok egyre távolabb kerülnek a diákok világától. Mindez szerintem leginkább a közoktatásban érhető tetten, ahol helyenként a szünetben hálózatba kötve, online játszanak a gyerekek a telefonjukon, vagy a laptopjukon. Nem tudom, mi az igazán helyes válasz erre: vegyük el tőlük az eszközöket, tiltsuk be a telefonokat? Netán egész órán legyen előttük a gép, és végig izgalmasnál izgalmasabb számítógépes játékokkal tartsuk a gyerekeket transzban? Aligha lehetnek ezek a válaszok. Ha ezek nem akkor mi?

Szerintem a közeli jövő tanárképzési feladatai a következőek:

- nagyon gyorsan segíteni a tanároknak az alapvető IKT alkalmazások használatának technikáját (ez lehet egy 30 órás tanfolyam, de elégnek kell lennie 2x3 órának is. Nem olyan bonyolult ez, mindenki meg tudja tanulni és nem kell hozzá semmilyen különleges előzetes tudás. Hangsúlyozom: ez nem a cél, csupán az első lépés! Csak olyan alkalmazásnak van itt értelme, amelyek segítségével a tanárok saját maguk generálhatnak további tudást saját maguk számára.

- képessé kell tenni a tanárokat, hogy önállóan tudjanak lépést tartani az IKT fejlődésével - ha lehet, használjon pl. NING-et a Nicenet helyett, bár ha meg is szokta már és szerette is,

- minden tanár legyen képes biztonsággal - és biztonságosan - navigálni az online alkalmazások tömege között,

- minél több 'jó gyakorlat', sikeres projekt, alkalmazás kerüljön a tanárok keze ügyébe.

Persze még lehetne sorolni, de ezek most szerintem a legfőbb kérdések, nem pedig az, hogy flash animációkat használjunk-e az órán, vagy csak a könyvet és a CD-t (kazettát). Az sem, hogy jó-e az interaktív tábla, vagy csak egyszerűen pénzkidobás. Ezeken túl kell végre lennünk. És ha sikerül, a következő IKT szakkönyv/konferencia már nem a wikik létrehozása, a Word dokumentumok érdekes szerkesztése, az 'első élményeim az interaktív tábláról' jellegű előadásokkal, valamint a Ning osztályterem indítása körül forog majd, hanem például az edutainment szerepéről, lehetőségeiről szólunk majd, vagy éppen arról, hogy a világban milyen konkrét projektek zajlottak, hol lehet lépést tartani a legújabb (arra érdemes) fejlesztésekkel stb. Tudom, mondhatjuk, hogy a legtöbb tanárnak a Ning-ről sincs fogalma ... mégis, egyre kellemetlenebbül érzem magam, ahányszor nekem kell újdonságként beszélnem róla, vagy máshol látom izgalmas újdonságként tálalva. Jut eszembe: bolgog 5. szülinapot, Ning!!

 

 

Comments (2)
pontosan
2 2009. november 04. szerda, 09:17
Prievara Tibor
Igen, ez így van, sztem is meg kellene indulni egy termékeny vitának. Az esélyeket (lehet, h csak ma reggel) jelenleg nem látom annyira jónak.

Hogyan is várhatnánk el a tanároktól, hogy egy számukra idegen, érthetetlen világ nyelvén próbáljanak meg kommunikálni. Azt pedig főleg hogy várhatnánk el, h a szakmai munkájukat lefordítsák erre a nyelvre. Nem értik, nem érthetik. És még ha lenne is bennük igény, hogy értsék, hatalmas erő, önismeret és magabiztosság kell ahhoz, hogy ezt órai helyzetekben alkalmazni is tudják. Nehéz azzal szembesülni, h tanárként én értek a legkevésbé vmihez.

saját módszertanunk gyökeres átalakításánál egyszerűbb, ha kizárjuk ezt a világot az iskolából, meghatározzuk az iskolai munka (illetve - ahogy egy kollégám nemrég mondta - 'iskolaszerű viselkedés') kereteit és kiírtjuk belőle ezt az új dimenziót. A gyerekek pedig továbbra is 'iskolásat játszanak', alkalmazkodnak a feltételekhez, a szabályokhoz, úgy csinálnak 'mintha'. Így kapnak ötöst, dicséretet stb. Mindennek semmi köze ahhoz, ahogy ők igazából élnek, és nyilvánvalóan egyre nehezebben lesznek motiválhatóak. Ez sem gond: szorosabbra kell fonni a szabályokat, szigorítani a szabályszegők büntetését, üldözni az iPod-okat, telefonokat, laptopokat, megértetni a gyerekekkel, hogy az internet miért rossz, sikerként könyvelni el, ha a gyerekek kevesebb időt töltenek gép előtt.

Ez már (ahogy látom) sok helyen történik, talán még 1-2 évig mehet, aztán végleg elveszítjük a gyerekeket az iskolában. Alternatíva: elfogadni, alkalmazni az új nyelvet, illetve alkalmazkodni az új helyzethez. De ez túl sok energia, idő, illetve lehetséges kudarcélmény.
Vajon elvárhatjuk ezt?
A két generáció
1 2009. október 23. péntek, 20:46
István Bessenyei
Szerintem egy nagyon fontos vita indulhatna meg e blog kapcsán. Hisz már rég nem az a kérdés, hogy melyik IKT-s eszközt hogyan használjuk, hanem az, amit P.T. ir: "az IKT-t elutasító tanárok egyre távolabb kerülnek a diákok világától". Az Új Pedagógiai Szemlében ezt írtam erről (2009/4): "Képzeljük el, mennyi új konfliktus keletkezhet akkor, ha az örök emberi (gyermeki) lázadás egy specializálódott, új ifjúsági tömegkultúra kódrendszerében, a technológia által teremtett új hálózatokban, virtuális, zárt kortárs-csoportokban zajlik, olyan közegekben, amely az idősebb (tanár-)nemzedék jó része számára nem is hozzáférhető. „A gyermekek által berendezett” világ közege egy negyedik dimenzió: a globalizált, határ nélküli (!) virtuális tér. E világnak a nyelvét a tanárok nagy része (életkori, szocializációs okokból) nem beszéli, a számukra ismeretlen új ifjúsági szubkultúrák idegen világok. E hihetetlenül gazdag, rendkívül ellentmondásos és évről-évre változó posztmodern világot a virtuális kultúra végletesen nyílt szerkezete, az információhalmazok mennyiségének és elérhetőségének elképzelhetetlenül dinamikus változása, a fantázia és a valóság, a virtualitás és a valós élet egybemosódása, a „nagy elbeszélések” széttöredezése, az interaktív önreprezentációk végtelen pozitív és negatív lehetőségei jellemzik. A kortárs-csoport nagyon hatásosan tanítja egymást az új kultúrára, s a technológiai és kereskedelmi lobbi hatásos eszközökkel használja ki ezt a potenciált. Ez nemcsak negatív jelenségekhez (a sztereotipizált elmagányosodáshoz, függőséghez, befolyásoltsághoz) vezet, hanem sok-sok érvényes tudás, életmódminta hálózatba szervezett közvetítéséhez is. Ha eddig igaz volt az, hogy a kortárs-csoportok közvetlen, személyközi, értékátadó és értékrögzítő szerepe jelentősebb, mint az iskolai tudásvilág, ez sokszorosan érvényes lehet a digitális térben kialakult új szubkultúrákra. Aki ebből kimarad – elveszti a fonalat. (A „Lenni vagy nem lenni” parafrázisa az internetes világban úgy alakul, hogy „A hálóban lenni vagy nem lenni.”) Az „iskola” már a húszas években is a „határon volt”, de ezzel most újabb határszakaszhoz érkezett. A határ egyik oldalán a „digitális benszülöttek” állnak, a másik oldalon az őket sokszor gyanakodva vagy értetlenül figyelő kivülállók. Ahogy Fűzfa Balázs fogalmazta egy rádióműsorban : nem az lesz a probléma, hogy mivel motiválja egy tanár tanulásra a diákot, hanem az, hogy a diákok meg sem értik azt a jelrendszert, amelyet a tanár a motivációs kísérletben használ. "
Így vagy úgy, a virtuális világ ott van a diákok életében, és érzésem szerint a hagyományos lineáris gondolkodás világa és a multidimenzionális információ-menedzselés világa között tényleg egyre csak nő a feszültség (teljesen függetlenül attól a kérdéstől, hogy milyen téren melyik eljárás jobb vagy rosszabb.) Azért is így lehet ez, mert benyomásaim alapján a diákok 80 százaléka él ebben a világban (is), a tanároknak viszont - hasonló intenzitással - csak legfeljebb 20 százaléka.(E benyomásomat több kutatás adatai is erősítik, amelyekben az internetes kérdőívet kitöltő tanárok (tehát az inkább aktívabbak) 50%-nak ismeretlen volt a web 2.0-ás világ.
Egy kísérlet a tanártovábbképzésre:
http://www.tenegen.eu/tmoodle/index.php
iWIW Digg! Del.icio.us! Google! Live! Facebook! StumbleUpon! TwitThis
 
free viagra | free porn | buy viagra | order discount viagra | viagra 100 mg | non prescription viagra | buy viagra pills | viagra purchase | viagra sale | viagra cheap