Közhely, hogy olyan félelmetesen gyorsan fejlődik a mesterséges intelligencia, illetve a nagy nyelvi modellek, hogy amit ma kimondunk, holnap már nem igaz. Mégis, előadásokon, beszélgetések során a családi ebédnél, vagy kollégákkal a folyosón, nem tudjuk nem azt gondolni, hogy gyakran mintha megállna az idő. Még mindig azt gondoljuk, hogy az AI hallucinál, vagy hogy nem tudja megszámolni, hogy a 'hallucináció' szóban hány 'L' betű van, vagy éppen, hogy nincs neki 'józan esze' - ha azt mondjuk, hogy 1 kg ruha 40 fokban 1 óra alatt század meg, és megkérdezzük, hogy 2 kg ruha mennyi idő alatt szárad meg, akkor azt válaszolja, hogy: 'Kettő'. Érezzük (joggal!), hogy sok állítás már nem igaz, ám most a Stanford egyetem egy kutatását böngészve, megbizonyosodhatunk arról, hogy mennyire megalapozottak az érzéseink. Összesen 50 ismert állítást, kutatási eredményt vizsgáltak, és azt tapasztalták, hogy 44%-uk teljesen elavult. Van azonban pár eredmény, ami csak még sokkal igazabb lett, és talán ezek a legérdekesebbek! Csapjunk is bele, nézzük, mit mond a kutatás:

A minap előadást kellett tartanom, hosszút, 120 perceset és olyat, amiben sok adatot kellett elmondanom. Rájöttem, hogy amire nekem szükségem lenne, azt a Powerpoint pont nem tudja. Nagy rajongója vagyok az előadói nézetnek és a diákhoz fűzött megjegyzéseknek is, de most ennél több kellett a számomra. Egyfelől az időzítésben fontos lett volna, hogy ne csak a teljes eltelt időt lássam, hanem az egyes szakaszoknak is legyen külön időkerete és lássam, hogy azzal miként állok. Másrészt mivel egy-egy diánál több adatra is szükség volt, ezért nem lett volna elég a jegyzetbe felírni őket, főként, hogy úgy csak nagyon kis betűmérettel jelennek meg, míg én azt szerettem volna, hogy akár távolról le tudjam olvasni a dolgokat. A megoldás persze a vibe kódolás volt.

Miről szól még a cikk?
Bemutatunk egy alternatív prezentációs szoftvert, amiben az előadáshoz pontos forgatókönyv készülhet. Azt is elmeséljük, hogy milyen volt használni.

Nagy öröm, amikor olvasóink (sőt, ebben az esetben egyenesen egy volt tanítványom, osztja meg pedagógiai innovációinak a termékeit. A mai applikációt Láng-Szabó Barbara küldte, aki egyébként a 2026-os év egyik Vájb-díjasa is. Most egy kezdő angolosoknak szánt interaktív étlap/étrend összeállító alkalmazást ajánlunk minden nyelvtanár kollégánk figyelmébe.

Miről szól még a cikk?
Megmutatjuk, hol lehet elérni az alkalmazást.
Bemutatjuk az alapvető működését.

Az utóbbi időben egészen elcsendesedett a mobiltelefonok betiltása körüli vita. Vannak helyek, ahol a telefon leadása beépült a mindennapokba, máshol egy lett a szabályok közül, amit senki sem vesz komolyan. Nem nagyon volt arról szó, hogy bárki is megpróbálta volna felmérni, hogy mi a rendelekzés hatása, vagy legalábbis anekdotikus megjegyzéseken túl alapos vizsgálatok nem voltak ebben a témában (vagy elkerülték a figyelmünket). Ezért is volt izgalmas, hogy rátaláltunk egy tavalyi tudományos cikkre, ami az egyik legrangosabb folyóirat a Science hasábjain jelent meg (ITT TALÁLHATÓ). A cím sokatmondó: A telefon akadályozza a tanulást: bizonyték egy nagyszabású telefonmentes osztálytermi vizsgálatból.

Miről szól még a cikk?
Megnézzük alaposabban, hogy mit is mutatnak az adatok ,és ha kicsit mögéjük nézünk, milyen további következtetések vonhatók le belőlük.

Nem egyszer fodult már elő velem, hogy hosszasan keresgéltem egy-egy ábrát, táblázatot ami valami központi koncepciót mutatott volna be a diákoknak. Többnyire találtam is valamit, de mindig maradt bennem olyan érzés, hogy lehetne még egy jobb. Nem egyszer az hiányzott, hogy az ábra nem volt elég dinamikus, ha kattintható, interaktív lett volna, sokkal jobban megfelelt volna a céljaimnak. Mostantól nem kell megelégedni a félig jó dologgal, mert az AI tökéletesen képes arra, hogy egy statikus ábrát vagy képet interaktívvá tegyen.

Miről szól még a cikk?
Egy konkrét eseten mutatjuk be, hogyan lehetett egy statikus tananyagból interaktív eszközt készíteni.

Nem szűnök meg csodálkozni azon, hogy az AI milyen dolgokat tesz egyszerűvé és a hétköznapi tanár számára is megvalósíthatóvá. A minap arra gondoltam, hogy milyen jópofa lenne az osztályommal megismerni, hogy ki milyen zenét szeret. Megkértem őket, hogy mindenki hozza el a neki legkedvesebb számot, hogy azt meg tudjuk hallgatni. Közben arra gondoltam, hogy ez így magában azért gyorsan unalmassá tud váln, valahogy fel kellene dobni a dolgot. Így született egy olyan eszköz, ami talán sok másra is használható, akár művészet-, akár etikaórán. Készítettem ugyanis egy olyan eszközt, amivel az ízlések izgalmasan vizualizálhatók lesznek.

Miről szól még a cikk?
Egy olyan weboldalról, ahol a diákok értékelései alapján csoportosíthatóak a dolgok, de a diákok is az ízlésük alapján.

Sokan és sokat gondolkozunk azon, hogyan is lehetne értelmesen beemelni a mesterséges intelligenciát a tanórába, úgy, hogy ne a tanulás HELYETT, hanem annak támogatására hesználják a diákok. A kérdéskör nem egyszerű, ám úhy érzem, ma sikerült egy olyan megoldást találnon, ahol az AI használata organikus volt, hasznos, és nem a gyerekek helyett dolgozott, hanem velük. És mindezt nagyon egyszerűen tettük, azonnal érthető volt a feladat, és értelmezhető a megoldás.

Miről szól még a cikk?
Bemutatunk egy részletes foglalkozástervet mutatunk be, amivel a diákok tételeket dolgozhatnak ki. A foglalkozás megtanítja arra, hogy az AI-t ne arra használják, hogy elvégezze a munkát, hanem arra, hogy ők jobb munkát tudjanak elvégezni.

Gyakran teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy miért pont azt tanítom meg a diákoknak, ami a tananyagban van? Hosszú évtizedeken át az egysejtűeket például három élőlény, a papucsállatka, az óriás amőba és a zöls szemesostoros képviselte a biológia tananyagban, de miért pont azok? Miért nem a malária kórokozója, vagy éppen a nyálkagombák? Szerintem fontos, hogy az aktuális tananyag valamiképpen túlmutasson önmagán, a közvetlen információtartalmon túl valami többletet is adjona diákoknak.

Jópár éve már, hogy a tizedikes diákoknak tanítom a molekuláris biolóügia legújabb vívmányait. Nem csak azért, mert nagyon izgalmas az a biológiai tudás, ami ebben van, hanem azért is, mert társadalmilag is fontos, hogy képesek legyenek véleményt alkotni ezekről a témákról. Sőt, egy olyan diák számára, aki nem feltétlenül biológiával szeretne foglalkozni talán ez a legfontosabb. Ahogyan olyan sok mindenben, itt is számos félinformációval, félremagyarázással lehet találkozni, lényeges, hogy a diákok képesek legyen ezeket felismerni.

Miről szól még a cikk?
Egy olyan magam által kódolt oldalról, ami a biológiai sületlenségeken túl a klasszikus érvelési hibák felismerésében is segít a diákoknak.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem valahogy a szünet utáni első órák mindig kicsit nehézkesebben mennek. Nincsenek még meg a hivatkozási pontok, amit az előző évben vettünk, már elszállt a horvát tengerpartok friss levegéjében, és valahogy megint be kellene lökni azt a bizonyos motort. Erre idén egy új feadatot találtam ki, ami meglepően jól működött. Természetesen vibe kódoltam, és a lapozás után elmesélem mit, hogyan tettem, illetve elvihető a kód is, hogy ha valaki akalítani szeretne rajta, egy lépésben megtehesse.

Négy éve már, hogy arról írtam itt a TanárBlogon (IDE KATTINTVA) hogyan lehet 3D-s domborzati térképet készíteni. Még videó is készült hozzá! Azóta számtalanszor alkalmaztam a módszert, erdei iskoéban például mindig megcsináltatom a diákokkal, hogy a megadott, előre kivágott darabokból rakják össze annak a hegységnek a három dimenziós térképét, ahol éppen járunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a leírt módszer azért mindig is kicsit nehézked volt. Többek között egy már nem támogatott szoftvert kellett letölteni hozzá, amivel sosem volt könnyű zöld ágra vergődni.

Miről szól még a cikk?
Arról, hogyan vibe-kódoltam le egy olyan programot, ami egy csapásra minden gondomat megoldotta.