Manapság komoly kultúrája van az értékeléseknek. Nem lehet úgy elmenni egy kólára, hogy ne nyúlna utánunk a kávézó, hogy értékeljük, sőt, a minap egy vízvezetékszerelő tolt elém egy QR kódot, és addig nem ment el amíg telefonnal nem adtam (előtte) 5 csillagot. Mondjuk megköszönte! Ma egy olyan - elég vicces - oldalt ajánlunk, ahol lehetősége nyílik bárkinek arra, hogy a világot értékelje! Mit gondolsz a medvékről? HOgy állunk a téllel, mennyire jók a fák, vagy éppen a szeletelt kenyér? Mindezekről részletes 'review'-t írhatunk, sőt, olvashatjuk mások véleményét, valamint az elmaradhatatlan csillagokat is megadhatjuk! A lapozás után mutatjuk a linket!

Sok olyan dolog van, ami józan paraszti ésszel egyértelműnek tűnik, de amint a tudomány egy kicsit megvakargatja, kiderül, hogy nem is pont úgy vannak a dolgok, ahogyan azt a közvélekedés tartja. Szinte mindenki egyetért abban, hogy képernyőn olvasni messze nem olyan jó a diákoknak, mint könyvben, de tényleg így van-e, és ha igen, akkor mi ennek az oka. Utanájártunk és nagyon érdekes dolgokat találtunk. Meglehet, hogy nem is a képernyőket kellene betiltani az iskolában, hanem a nyomtatott könyveket! Persze nem erről van szó, de érdemes megnézni, mit is mond pontosan az idegtudomány az olvasásról napjainkban. IDE KATTINTVA bárki elolvashatja, mit találtunk.

Furcsa egy szakma a tanáré, hiszen valójában nagyon kevés visszajelzést kapunk a munkánkra. A tanfelügyelet vagy teljesen névleges, vagy nincs is, arra, hogy a kollégák egymás óráin hospitáljanak sosincs idő és egyébként az ilyen helyzetek inkább stresszesek, semmint fejlesztőek. AZt érezzük, hogy bírálanak, megítélnek minket, jobb az ilyet megúszni.

Pedig már a Bevezetés a pedagógiaába órűn elhangzik, hogy a fejlesztő értékelés a leghatékonyabb eszköz, amivel egy tanár élhet. De ki fogja a tanárokat fejlesztőan értékelni, ha egyszer már túljutottak a gyakornokságon? Talán nem meglepő, hogy ebben is az AI lehet segítség.

Úgy gondoltuk, hasznos lehetne időről időre egy kicsit körülnézni a nagyvilágban, mik az oktatással kapcsolatos hírek, trendek. Öt érdekeset össze is gyűjtöttünk és terveink szerint ezzel a formátummal több-kevesebb rendszerességgel jelentkezünk a továbbiakban is,

Egy friss kutatás szerint, amit a Harvard egyetemen végeztek, nem igaz a sztereotípia, hogy a felnövekvő generációk kifejezetten önzők lennének. A megkérdezett Z generációs fiatalok 80%-a olyan szakmát szeretne, amiben segíthet másoknak és aminek a társadalom egésze számára van haszna. Tartanak viszont attól, hogy az ilyen foglalkozások anyagi és társadalmi megbecsültsége alacsony. Forrás

Hogy ezen a nyáron is legyen mit olvasnia a TanárBlog előfizetőinek, legújabb kiadványunkban a mesterséges intelliegencia használatának egy eddig nem sokat tárgyalt oldalát mutatjuk be. A Mit adnak az adatok? leginkább kézikönyvként használható és több területen mutatja meg, hogy a tanítás során keletkezett adatok hogyan lehetnek az egyszeri tanár hasznára is. A kiadványban konkrét recepteket adunk ahhoz, hogy miként lehet

• megállapítani egy dolgozatról, hogy mit mér valójában
• a differenciáláshoz megfelelő csoportokat kialakítani
• előre jelezni, ha egy diák tanulásával gond lehet
• jobban beosztani a saját időnket, hogy legyen lehetőségünk a tényleg fontos dolgokkal foglalkozni

És ezen felül persze még sok egyébről is. Előfizetőink már meg is kapták a kiadványt.

Nagyon sok digitális tananyaghoz tartozik már interaktív táblás verzió, ami egy helyen tárolja az összes funkciót (pl. egy angol nyelvkönyhöz nem kell mp3-at külön lejátszani, ott a kivetített tankönyv is, ami nagyban segíti a 'hol tartunk, hanyas feladat?' jellegű kérdések megelőzését (ha nem is tejes megszűnését). Ugyanakkor gyakran nagyon jól jöhet egy olyan felület, ahol csomó apró, de hasznos widget-et lehet egy kattintással előhívni. Ilyen pl. egy sorsoló, visszaszámláló, rajztábla, szövegek, dokumentumok feltöltése, és egy kattintással elérhetővé válása stb. Mintegy 20 ilyen widget segíti a munkánkat, és tényleg egyetlen kattintással, egy weboldal meglátogatásával elérhetővé válik mindez. Érdemes kipróbálni, akár csak pár órán, hogy mennyire válik be, teszi kényelmesebbé az óravezetést. A lapozás után mutatjuk a linket is!

Egyre többet beszélünk - már tinédszerekkel kapcsolatban is - a határátlépésekről, egymás (szexuális) bántalmazásáról, vagy egyszerűen a konszenzualitás figyelmen kívül hagyásáról. Egy angol non-profit úgy döntött, a mesterséges intelligencia segítségével egy olyan eszközt fejleszt, amely nem a bántalmazott, hanem a bántalmazó oldaláról közelít a jelenséghez. Ezen az oldalon azt tudhatjuk meg (tudhatják meg kamaszok), hogy ők követtek-e el határátlépést, esetleg (akár tudtukon és akaratukon kívül) megbántotottak/megbánthattak másokat. A lapozás után mutatjuk az oldal elérhetőségét, ahol (angolul) végig lehet pörgetni a szcenáriókat. Nem nyílt chat-ről van szó, hanem több opció közül választhatunk mindig, így irányítva a beszélgetést.

Ma egy alapvetően jóindulatú, mégis rendkívül jellemző kezdeményezésről szeretnék beszélni, főleg azért, mert tökéletesen megmutatja, hogyan lehet félreérteni a vibe kódolás jelentőségét. Szóval van egy lelkes tanárközösség a Facebook-on, akik kitalálták, hogy (idézem): "A vibe coding új távlatokat nyit az iskolai AI használatban. Arra jutottunk, kiválasztunk egy évfolyamot - általános iskola 5. osztály - ahol elkészítünk olyan játékos, tanulást segítő feladatokat, amivel a gyerekek fejlődését is segíthetjük. ... Első lépésben - tantárgyanként - szakemberek bevonásával hoznánk létre a játékokat/feladatokat. " Ez elsőre talán egy remek kezdeményezésnek tűnik, de ha megkapargatjuk a módszertani felszínt, és ráadásul a vibe codolás másik (szerintem pedagógiailag értelmes) definícióját látjuk, akkor kiderül, hogy valójában itt pontosan ugyanaz történik, ami már sokszor a digitális pedagógiában. Talán emlékeznek idősebbek még a Sulinet Digitális Tudásbázisra, esetleg a COVID alatt feltörő Videótanár oldalára, de említhetnénk az NKP-t is. Kezünkben egy fantasztikus eszköz, és megint arra akarjuk használni, hogy standardizáltan, szakmányban gyártott egyenfeladatokkal, és tananyagokkal árasszuk el az internetet. Pedaig annyira jó dolog a vibe kódolás, és olyan klassz dolgokat lehet vele csinálni. A részleteket a lapozás után mutatjuk.

A MIKI egy AI alapú iskolai dokumentumokat értékelő rendszer (szakképzésre optimalizálva). A működése egyszerű - fel lehet tölteni iskolai dokumentumokat, és ezekből percek alatt stratégiát, elemzést, értékelést, netán cselekvési terveket kaphatunk. Nagyon érdekes az irány, hiszen nagyjából azt mondja i, amit (szerintem) a legtöbben csinálnak: egy cselekvési terv felett nem ülnek hosszú napokat, heteket, hanem egy perc alatt megcsináltatják AI-val. Ennek az egyik folyamánya, hogy (szerintem) kevésbé lesz átgondolt a terv, és még kevésbé lesz praktikus, és gyorsan kivitelezhető. Viszont készen van, ami az ilyen jellegű dokumentuoknál az elsődlegesen fontos szempontak látszik. Az nem felétlenül rossz, hogy ezt a folyamatot profi(bb) eszközzel segítsük, bár szerintem a tendencia ijesztő (szintén: nem szeretnék én most pályázatértélekő lenni ....).

Szakmánkkal kapcsolatban sok félreértés létezik, amit azután gyakran meg is kapunk. Az egyik ilyen a három hónap szabadság, a másik a délben már otthon vannak. Egy beszélgetésben, amikor egy tanár felemlegette, hogy azért neki készülnie is kell az óráira, egy kedves villanyszerelő megjegyezte, hogy ez elég szégyen, ha húsz év tanítás után még készülnie kell. Neki például nem kell felkészülnie egy konnektor bekötésére minden egyes alkalommal. Pedig a tervezettség a pedagógia nagyon fontos része, igazán jól ezt a szakmát anélkül nem lehet csinálni. Most egy olyan trükköt mutatunk be, ami a tervezésben segít sokat, persze ez is jelent extra munkát, de tapasztalataim szerint megéri.