Harc az óraszámokért
Vezércikk - 4 órája
Nem az oktatás az egyetlen olyan terület, ahol az elvek és praxis ütközik, de az is biztos, hogy az iskola működése bőséges példával szolgál erre. Az elvek és a gyakorlat párharcából rendre a gyakorlat kerül ki győztesen. Az elmúlt évek visszatérő tapasztalata volt számunkra például, hogy amikor arról beszéltünk, mit is jelentene a korszerű oktatás azt a választ kaptuk kollégáktól: Mindez szép és jó, de amellett, amit a NAT előír, egyszerűen nem fér bele. Ilyenkor mindig rámutattunk arra, hogy mindaz, amiről mi beszélünk (kritikai gondolkodás, önszabályozás, problémamegoldás, valós problémák beemelése az oktatásba, egyéni tanulási útvonalak stb.) vastagon benne van az érvényes NAT-ban és kerettantervben, ahol az egyes tantárgyak általános céljai vannak, ott ez mind szerepel. Persze tény, hogy utána jön egy szinte taxatív felsorolás rettenetes mennyiségű tényről és adatról. Felhívtuk a figyelmet, hogy tény, hogy a szabályozásnak ez a két eleme teljes ellentétben van egymással, de az a tanár döntése, hogy melyiket preferálja. A reakció többnyire egy cinkos mosoly volt, hogy értik a tréfát. minél jobban erősködtünk, annál inkább így reagáltak.
Mindez annak kapcsán merült fel bennem, hogy az új miniszter meghallgatása kapcsán azonnal fellángolt a vita a mindennapos testnevelésről (ami persze nem mindennapos, hanem heti öt óra, de ezt hagyjuk is). Egy kolléga például ezt írta:
Én, mint testnevelő, teljesen egyetértek a nénivel...
Van 13-14 tantárgy, amik közül csak a testnevelés mozdítja ki a padból a gyereket, az ad neki testi élményt, játékot, kikapcsolódást, esetleg fegyelmet is, esetleg helyes tàplàlék , folyadék beviteli szaktanácsadást, meg egyéb hasznos dolgokat... Már ha a testnevelő tényleg pedagógus és nem csak szaktanár...
Naná hogy mindenről a testnevelés tehet, a hölgy szerint...
Nem a szülő, aki nem vitte játszótérre, úszásra, ovis tornára, judora…
Nem tanította meg kúszni, mászni, hengeredni, a megfelelő fejlődési szakaszában...
Aki gyorséttermi kajákkal tömte, cukros üdítőkkel itatta, majd a suliba úgy vitte 6 évesen, hogy utál minden mozgásformát, vagy alkalmatlan bármire...
Tehát itt az idő eltörölni a testnevelést, mert valós képet mutat! A szülőkről....
Mindenki egyetért abban, hogy túl sok órája van a diákoknak, túl sok a tananyag és minden szaktanárnak van ötlete, hogy mely más tantárgyak anyagát, óraszámát kellene csökkenteni. A matekosok szerint a magyart vagy törit, a töris szerint az informatikát, az informatikatanár szerint az angolt és így tovább. Ördögi kör ez, amiből nincs kitörés. Mégis lenne egy érdekes történet arról, hogy lehet kilépés belőle, bár nem feltétlenül egyszerű. Iskolámban (AKG) a természettudományok kifejezetten sikeres tárgynak számítanak. Elég ellátogatni a honlapra is, az alapításkor komoly harcok és viták zajlottak az óraszámok elosztásáról. Az alapítók közül a természettudományokat tanítók belementek abba, hogy a kivételezett az angol nyelv és az informatika legyenek, azok a tárgyak, amik a 80-as évek végén magasan a legfontosabbnak tűntek. Ennek következtében egy AKG-s diáknak csaknem feleannyi természettudomány órája van, mint egy átlagos gimnazistának. A 2000-es évek legelején, odakerülve, kollégáimmal már adottságnak vettük ezt a helyzetet és azon gondolkodtunk, hogy ebben a keretben hogyan lehet a leghatékonyabbnak lenni. Így született meg a saját komplex természettudomány tantervünk, ami nagyon más módon közelítette meg a tantárgyat, mint a korábbiak, amelyek tulajdonképpen a gimnáziumi anyagot, a megszokott tantárgyakra bontott szemléletben próbálták belepréselni a kisebb időkeretbe.
Ehelyett megpróbálkoztunk azzal, hogy valóban komplex módon közelítsük meg a tárgyat. Elsőkénti is átgondoltuk, hogy valójában mi a célunk vele. Biztosak voltunk benne, hogy nem az, hogy tudja egy diák a végére, hogy milyen a Vénusz tengelyferdesége, hány kiralitáscentruma van a 2-3-dietil-5-propil-nona-1-7-diénnek, és az sem, hogy pontosan tudja a bükkfa és gumi gördülési együtthatóját. Azt is tudtuk, hogy ezek lehetnek fontos eszközök, amik nélkül nem lehet felépíteni azt, amit természettudományos gondolkodásnak nevezünk meg, de magukban az oktatás céljai nem lehetnek. Messze nem olyan könnyű arra a kérdésre, hogy miért kell ezt a tantárgyat tanítani és miért pont ezt kell benne tanítani? kicsit kritikusan is válaszolni. A tanterv egészen hihetetlenül nagy tehetetlenséggel rendelkezik. Generációk tanulták a petúniát és a nyulat, függetlenül attól, hogy ezek éppen előfordultak-e vagy sem. Hasonló öröklött tehetetlenség a tantervek örök gumicsontja, a kötelező olvasmányok ügye, végtelenségig lehet arról vitatkozni, hogy mi legyen kötelező, addig sem kell azzal foglalkozni, hogy a gyerekek nagy része már egyáltalán nem olvas semmit. Próbáljunk meg a fentebbi kérdésre úgy válaszolni, hogy abban sem a hagyomány, sem a megszokás, sem megszokott rutin nem szerepel. A kicsit kritikusabbak nem egyszer felteszik például a kérdést, hogy miért kell folyóírást tanítani? Erre a leggyakoribb válasz mostanában az, hogy azért mert az fejleszti a finommotorikát és valamifajta kognitív készségeket. Ez a célvonal mozgatásának a klasszikus példája, és természetesen azonnal adja a kérdést, hogy honnan tudjuk, hogy a folyóírás fejleszti ezt a leghatékonyabban és nem a LEGO vagy a horgolás. Egészen megdöbbentő, hogy milyen sok kézenfekvőnek és triviálisnak vett állításunk mögül hiányzik a valódi meglapaozott (tudományos igényű, nem anekdotikus) tény.
De visszatérve a mi természettudomány tantervünkre, a mi válaszunk a kérdésre az volt, hogy a természettudomány a világ megismerésének egy módja. Tulajdonképpen egy eszközkészlet, amivel meg tudjuk ismerni a körülöttünk levő világot. Nem csak ez az egy ilyen eszközkészlet létezik, szintén a világ (belső és külső) megismerését szolgálja a művészet, a matematika és a társadalomtudomány is. A mi tantárgyunk célja az, hogy megismertesse a diákokat a világ megismerésének ezzel a módjával és képessé tegye őket ennek az eszközkészletnek a használatára. Ezt nevezzük kifejezetten tág értelemben természettudományos gondolkodásnak és ennek a fejlesztése lenne a tantárgyunk célja. Newton törvényei például nem csak arra jók, hogy képesek legyenek soha nem létező idealizált helyzetekről szóló példákat (a középiskolai fizika furcsa világában nincs súrlódás és szinte minden tárgy pontszerű, minden gáz ideális), hanem arra is, sőt elsődlegesen arra, hogy megtapasztalják a, konstruktivistául szólva, paradigmaváltást, amit a velünk született arisztotelészi modell lecserélése jelent. Ez volt az a vezérelv, aminek mentén kidolgoztuk a tantervet és már sokkal könnyebb volt lemondani például olyan tudáselemekről, amik korábban az egyes tantárgyak sarokpontjainak tűntek. Maga teljes tanterv itt olvasható. A komplex természettudomány bevezetése óta eltelt huszonkét év és azóta nagyon sokat változott, alakult, legutóbb egy teljes háromhetes szakaszt alakítottunk át és biztos, hogy még bőven van mit alakítani rajta.
A több mint húsz év viszont arra elég, hogy valamiféle következtetéseket vonjunk le a hatékonyságról. Tény, hogy nagy versenyben, jó társadalmi háttérből érkező, motivált gyerekeket tanítunk, de az is biztos, hogy megállják a helyüket a hasonló iskolákkal összehasonlítva is. Kétszer is kijutott saját kutatásaival a Nobel-díj átadójára diákunk és nagyon sok versenyben értek el kiemelkedő eredményt. Még a mi tantervünkhöz sokkal kevésbé illeszkedő OKTV döntőjében is ott vannak. Az évfolyamok 20-25%-a tanul tovább műszaki-tudományos pályán. Vannak közöttük, akik Airbus-nál terveznek szárnyprofilokat és olyanok is, akik a gerincesek térbeli tájékozódásának evolúcióját tanulmányozzák post-doc-ként Dániában. Egy társadalomtudományi-közgazdasági fókuszú iskolától ez nem rossz.
Mielőtt bármi félreértés lenne, egy pillanatig sem gondolom, hogy ezt a tantervet kellene akkor bevezetnie minden magyar iskolának. Abban viszont biztos vagyok, hogy minden iskolára ráférne, hogy átgondolja mit és hogyan szeretne tanítani. Az óraszámok csökkenése pedig ebben a helyzetben, mint a fenti példa is mutatja talán, olyan kényszer lehet, ami kifejezetten jótékonyan hathat. Mielőtt bárki harcba szállna az óraszámokért érdemes végiggondolni, hogy valójában mit és miért akarunk az adott tárgy keretei között csinálni és mi annak a leghatékonyabb módja. Nagyon könnyen lehet, hogy a kevesebb gyakran több.
Remélhetőleg hagyományt teremtve a tanév végén egy remek online gálaest keretében kiosztjuk a legjobb vibe kódolt alkalmazásoknak a VÁJB-DÍJAT. Várjuk az általatok készített, kódolt, megálmodott, megvalósított alkalmazásokat, amik bármilyen módon az oktatáshoz kapcsolódnak!
A következő hetekben, hónapokban rendszeresen osztunk meg olyan, általunk készített, vibe kódolt alkalmazásokat, amelyek működtek a tanórán, vagy az otthoni, önálló tanulásban. vagy akár olyanokat is, amelyek valamiért mégsem. Minden esetben megosztjuk a linket, de a forráskódot is, azaz az alkalmazást meg lehet nézni, le lehet tölteni, átlehet alakítani, személyre lehet szabni. Ma egy olyan interaktív nyelvtan+tematikus szókincs applikációt mutatunk be, amely kezdő angolosoknak készült, és megpróbált animációkat beépíteni az alkalmazásba - viszonylag sikeresen.
Mondogatjuk egy ideje, hogy a mesterséges intelligencia és a vibe-kódolás egy új oktatási paradigma lehetőségét adja meg. A tanárok számára a használható (IKT) eszközöket csak a fantáziájuk korlátozza, semmi más. Ez persze nem mindig jelenti azt, hogy könnyebb lenne a tanítás, sőt, hiszen kitalálni, hogy mire is lehetne szükségünk gyakran a legnehezebb feladat. Vannak olyan pontok, ahol teljesen egyértelmű, hogy az AI és a vibe-kódolás mekkora segítség lehet, ilyen például a feladatok generálása. A régi szép időkben mindenféle tantárgyból fontosak voltak a feladatgyűjtemények, legyen szó matematikáról, nyelvi gyakorlásról vagy akár genetikáról a gyakorláshoz jól jöttek ezek a könyvek, amikben sorjáztak a feladatok, nem egyszer az otthoni munka, egyéni gyakorlás is ezekből történt, de ezek korlátozták azt is, hogy miből és hány feladat áll a rendelkezésünkre. De mi lenne, ha léteznének a személyes tanári igényeinkre szabott és korlátlan feladatgyűjtemények? Megmutatjuk, hogyan lehet ilyet csinálni.
Nemrég hívták fel a figyelememet a Detekto anyagaira 
Sokan szegezték már nekünk a kérdést (és legalább ennyiszer mi is megunknak), hogy vajon hogyan lehet tanulmányi versenyeket szervezni az AI korában. Van-e, lehet-e olyan feladat, kihívás, amit nem fog a diákok helyett a mesterséges intelligencia megoldani, és helyettük megírni, netán be is küldeni. Azt gondolom, hogy arra még nem találtunk megoldást, hogy a csalás ellen hogyan lehet védekezni, arra viszont lett egy ötletünk, hogy miként lehet AI segítségével összeállítani egy olyan angol versenyt, ami kicsit más, szórakoztató, és nem csupán a formális nyelvtani tudásról, vagy a diákok szókincsének bőségéről szól. A lapozás után elmeséljük, hogy pontosan mit találtunk ki, ráadásul az összes állomáshoz készített összes digitális feladat linkjét is megosztjuk, hogy akár próbálgatni, játszani, vagy iskolai versenyként megvalósítani is lehessen.
Amikor megjelent az AI, sokan gondolták, vagy inkább gondoltuk azt, hogy nagyban fogja átalakítani azt, hogy milyen készségekre, képességekre van szükség a világban a boldoguláshoz. A vibe-kódolás megjelenésével sokan gondolták, hogy a programozás képessége, az algoritmikus gondolkodás is egyre inkább meghaladott lesz. Egy darabig még úgy is tűnt, hogy majd a prompt-mérnökség lesz az, ami a legfontosabb képesség az AI-világban, de nem kellett hozzá egy év, hogy kiderüljön, erre nem lesz annyira szükség. A már vizionált prompt-író akadémiák el sem tudtak indulni, mire már olyan jól kezdték érteni a a megírt utasításokat, hogy nincs szükség praktikákra ahhoz, hogy hatékony működésre sarkalljuk az AI-t.
Eleddig főleg arról írtunk, hogy miként lehet egyszerű, vagy egyre összetettebb weboldalakat kódolni. Ehhez többnyire a html környezetet és a Javascript programozási nyelvet használtuk. Vagyik használta a mesterséges intelligencia, hiszen mi magunk egy bitnyi kódot sem írtunk, hanem abban segített nekünk a ChatGPT, a Gemini vagy éppen Claude. A vibe-kódolásra is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy, körülnéztem, hogy miknt lehetne ezeken a kereteken kicsit túllépni. 
Megújul a tavaszi szünetben a TanárBlog szakmai Nap nevű, most már sokadik éve rendszeresen (mondhatjuk, hogy nagy sikkerel) megrendezett eseménye, ahol április 10-én, 10:00 és 15:00 óra között összesen ÖT modulból álló képzést rakhat össze minden kedves résztvevőnk magának (a kiajánlott hat modulból!). Ha már nincs szükséged bevezetésre, hagyd ki, foglalkozz helyette haladó vibe kódolással. ha tananygaot szerkesztenél, de nem érdekel a vibe kódolás, semmi gond - egyszerűen hagyd ki, ami nem szükséges, és tanuld azt, ami neked a leghasznosabb.
Sokfélét lehet gondolni a belügyminiszter iskolai mobilhasználattal kapcsolatos rendeletéről és arról is, hogy mennyire vált be, de az biztos, hogy a telefon problémaforrás. A saját iskolámban, hiába vagyunk digitális iskola, ahol a diákok felszerelésének része a laptop, tapasztaltuk, hogy milyen rossz lehet, ha a diákok a telefonjukba temetkeznek minden szabad pillanatukban (és nem egyszer azokban a pillanatokban is, amikr mást kellene csinálniuk). Évfolyamom idén tizedikes, az osztálytermeik mellett egy tágas tér, a diákterasz is található, a fiúk egy nagyobb csapata már hetedikes korától itt tölti a szüneteket. Hetedikes koruk óta próbálunk valamit kezdeni azzal, hogy többnyire a telefonjukba temetkezve ülnek. Egy időben még fényképeztük is napról napra a jelenetet, ahogy mindenki csak a telóját nyomkodja.
