A Telenor viszonylag komolyan vette az internetbiztonság, illetve felhasználói tudatosság kérdését. Mindez, amellett, hogy kétségkívül egy 'szolgálat', talán abból a logikus felismerésből született, hogy minél magabiztosabban tudnak a felhasználóik eligazodni az online dzsungelben, annál kevesebb problémát kell majd a cégnek is megoldani. És kihez jusson el először, ha nem a gyerekekhez, fiatalokhoz. A végeredmény egy animációs sorozat lett, amelyet nemrég tettek ki a Telenor oldalára (IDE KATTINTVA lehet elérni) tematikájában kicsit széttartóbb, hiszen szó van a szülői felügyelet beállításáról ugyanúgy, mint a biztonságos böngészés, vagy az online zaklatás kérdésköreiről (itt olyan mélységek vannak, amiről például a 'Csapda a neten' című dokumentumfilm szól). Szóval feltétlenül érdekes és hasznos lehet.

A biztonságos internet napi rendezvényem mutatta be a Microsoft ezt a 'kígyók és létrák' tematikában készült letölthető (PDF) társast, amely a legkisebbeknek hivatott segíteni eligazodni az internetes világ útvesztőiben. Összesen 3 részből áll a játék, először érdemes letölteni a használati útmutatót, ezután a társasjáték táblát, végül magukat a kártyákat. A játék kicsiknek szól, így gyakran talán evidenciának tűnő állításokat tartalmaz, pl. Mindenkit tisztelek online – még akkor is, ha más véleményen van, mint én - tegye fel a kezét az a felnőtt, aki szerint ez működik például Facebook-on, mindenesetre kezdeti lépésnek, akár magyar- akár informatikaórán érdekes lehet.

Nem Csoda, hogy egyre többet hallunk az álhírekről, illetve a klikkvadász, vagy lájkvadász újságcikkekről, blogposztokról. A klikkvadász címeknek saját, jól felismerhető jelei vannak, amelyeket érdemes talán megosztani diákjaikkal. Ennek viszonylag izgalmas terepe lehet a Link bait title generator (ITT TALÁLHATÓ), amely bármilyen szót, kifejezést megadva, elég sok klikkvadász címet generál nekünk. Ezeket aztán lehet elemezni. Mindez azért lehet érdekes, mert a tanár szerepe nem az, hogy elmondja 5 percben, hogy melyek a klikkvadász címek jellemzői, hanem a diákok maguk tudnak ilyen címeket generálni, majd a megkapott címeket elemezve saját maguk állíthatják fel a klikkvadászat alapszabályait. Sokkal érdekesebb így, és jobban rögzül is!

Az alábbiakban Majoros-Geréby Ádám zseniális írását tesszük közzé! Ajánljuk hatalmas szeretettel!

Megint írt a nigériai herceg az örökségéről? Egy bank, aminek nem is vagyok tagja hitelesítő adatokat kér e-mailben? Csak $5 az új vírusírtó ha most azonnal megveszem? Küldjek pénzt Kennedy exhumálására? Ha megadom a bankkártya adataim küldenek 70 millió dollárt azonnal? Hogy kerülnek hozzám ezek az e-mailek? Az általunk használt online szolgáltatások sebezhetőek. Természetesen a cégek jelentős része piaci előnyt lát abban, ha biztonságos terméket épít, de ez nem sikerül mindig, mindenkinek. (Ugye Yahoo? ) Az adathalász szervezetek pedig igyekeznek a lehető legjobban kihasználni ezeket a réseket és a mi adataink birtokába jutni. Troy Hunt, a Microsoft egyik fejlesztője ezért létrehozott egy oldalt, hogy a felhasználók ellenőrizhessék: érintettek voltak-e egy ilyen támadásban, kikerülte-e címük, jelszavunk az adathalászokhoz. Az oldal a Have I been pwned? névre hallgat. A szlengből átvett pwned az owned (birtokolni) szóból származik és itt arra utal, más megszerezhette-e adataink.

Sokat beszélünk mi is az online biztonság kérdéséről, és folyamatosan igyekszünk megosztani a témához kapcsolódó hasznos oldalakat, helyenként még az elcsépelt szakszóval ún. jó gyakorlatokat is. Ma pont az ellenkezőjéről lesz szó, ugyanis egy olyan oldalt mutatunk be, amely szerintünk leginkább elrettentő példa lehet minden, ezzel foglalkozó pedagógus számára. A Better Internet for Kids nevű érdekes képződmény. A 'Rólunk' részben kiderül, hogy EU-s portálról van szó, pedig első ránézésre azt gondoltuk, hogy talán csak egy alattomos, gonoszkodó troll aknamunkája, aki megpróbálja a gyerekeket az internet sötét oldala felé terelgetni. Elemzés a lapozás után!

Régebben volt egy Graph search nevű funkciója a Facebook-nak, ahol egész komolyan lehetett bárki után nyomozni. Ezt élesztette fel egy etikus hekker, aki a Stalkscan nevű oldalon (amely még - de ki tudja meddig - ITT TALÁLHATÓ, visszakaphatjuk ezt a remek eszközt. Érdemes akár internetbiztonsággal foglalkozva beírni a keresőmezőbe a követni kívánt Facebook profil címét, és egy egyszerű és letisztult felületen már kezdhetjük is a nyomozást. Megtudhatjuk, hogy milyen képeket lájkolt, hogy változott a kapcsolati állapota, merre járt, hol jelentkezett be, kiknek a képeit, posztjait illette kommentekkel, és szinte végtelen mennyiségű információt gyűjthetünk be. Ha iskolában használnánk, talán arra is jó az oldal, hogy mindenki saját magát lenyomozva nézhesse meg, hogy mi mindent tud róla a világ - csak azért, mert ő közzéteszi!

A lapozás után összesen négy weboldal elemzését adjuk közre, mely Takács Alíz ELTE hallgató klaviatúrájából érkezett a TanárBlog-ra (a szerk.)

A 21. században már egyre gyakrabban találkozhatunk az internetbiztonság kérdéskörével. Egyre több iskolában, munkahelyen megjelenik az internetes zaklatás, így a megelőzésére is egyre nagyobb hangsúly kerül – mind iskolai, mind szülői részről. A legtöbben azt is gondolják, hogy az internetes zaklatás is egy teljesen új, modern kori fogalom és eddig soha, sehol nem történt hasonló dolog. Valószínűleg ez a fajta hozzáállás a nagyobb probléma, ugyanis ezt józan paraszti ésszel – ahogy szokták mondani – elgondolva egyáltalán nem így van. Igenis régóta létezik a cyberbullying-ként elhíresült tevékenység, csak régebben nem kapott ekkora figyelmet. Ma már több száz megelőző kampány, videó, iskolai program, internetes honlap fő célja az internetes zaklatás elleni prevenció. Ezekből a „méltán híres” holnapokból, cikkekből szemezgettem néhányat. Lássuk mire jutottam!

A Hegyvidéki ONvédelem portálja (ITT TALÁLHATÓ) szülőknek, diákoknak és pedagógusoknak nyújt segítséget online biztonság témakörében. Az oldal neve is sejteni engedi, hogy itt bizony meg kell védenünk magunkat. Ez kár, mert igyekeztek sok hasznos infomációt összegyűjteni, amit ideális arányban vegyítettek közhelyekkel, amiket gondolom le kellett írni, mert azt nehezebb vállalni, hogy 'fogalmunk sincs igazából, hogy mit is kellene tenni'. Abból nem lehet (és nincs is) baj, ha azt tanácsoljuk a pedagógusoknak, hogy "Bővítse ismereteit", vagy "Beszélgessen a diákjaival", netán "Neveljen tudatosságra". Természetesen midnezekkel nehéz vitatkozni, csak így, egymás után elolvasva kicsit talán banálisnak tűnhet - és tűnik is.