Az év első napján szóltunk a 'first world problems' (azaz a fejlett világ gondjai') nevű híres internetes mémről. A cikk ITT TALÁLHATÓ. Arra gondoltam, hogy ezt órán is lehetne használni, de sajnos nem volt időm (lehetőségem sem egyébként), hogy az iskolai gépekre fénykép szerkesztő szoftvereket telepít(tes)sek. Az ötletem annyi, hogy gyűjtsenek a diákok tipikusan magyar 'problémákat', és ezeket angolul csináljuk meg, és töltsük fel valahová. Az ötlet nagyon tetszett a gyerekeknek, volt is sok ötletük, és mindezt szerettem volna online csinálni, lehetőleg null letöltéssel, könnyen megtanulhatóan, és nem utolsósorban úgy, hogy az órát ne akassza a technikai megvalósítás. A lapozás után a részletek, illetve talán a legegyszerűbb olyan alkalmazás, ahol képekre írhatunk egytelen perc alatt. És ha még ez sem lenne elég, óravázlatot is adunk!

A mini-projekt menete:

1. Interaktív táblán néhány szomorú fiú és lány képét vetítettem ki (keresőmotorokból 'sad girl', 'sad boy', 'sad student' keresőszavakkal nyertem ki ezeket), és találgatni kellett a gyerekeknek, hogy vajon miért is lehetnek szomorúak ők. Elég érdekeseket mondtak, én mindenre bólogattam. Hagytam, hogy 1-2 percig találgassunk, majd megmondtam, hogy ma a fejlett világ problémáival fogunk foglalkozni. (Itt némi csalódott moraj volt hallható, de elmúlott nemsokára :)

2. Keressünk egy KÉPkeresőben (pl. Google vagy Bing) arra hogy "first world problems". A 1.5 millió vicces kép közül válasszunk annyit, ahány diák van a csoportban (nálam 18 gyerek van, így 5 percig tartott ennyit keresni). Ha a képeket kivetítettük, akkor akár ne is képeket válasszunk, hanem elég, ha szövegeket adunk a diákoknak (IDE KATTINTVA találhatunk egy komolyabb gyűjteményt angolul). Itt megérezték az iróniát, és sokuknak leesett, hogy mi is ez (ha nagyon egyértelműen vezetjük be, van esély rá, hogy egy-két interneten még annál is többet lógó gyerek az eredeti verziókat is ismeri). Ezután körbe kellett járniuk a teremben, elmondani egymásnak, hogy milyen problémáik vannak, és egy 1-10-es skálán elhelyezni a gondokat 'súlyosság' szerint.

3. A következő lépésben megpróbáltuk összegyűjteni a problémákat, amelyekről szó volt, majd kivetítettem őket az interaktív táblán (alternatíva: ha van időnk, akkor érdemes lehet csak egy-egy szót mutatni a problémákból, és abból is megpróbálhatják felidézni, hogy azzal kapcsolatban mi is volt a probléma). Itt kitérhetünk arra, ohgy egyes problémák 1-10-ig hol is mozogtak a skálán.

4. Ezen a ponton adtam azt feladatul, hogy a gyerekek is próbáljanak meg hasonló problémákat (nagyon jókat találtak ki, pl. 'biztos, hogy nem volt bio a paradicsom a pizzán'). Miután mndenki írt 2-3 gondot, elnéztünk a Speechable nevű oldalra (ITT TALÁLHATÓ). Azért választottam ezt az oldalt, mert itt még képet sem kell letölteni, elég megadni a kép címét a Fron an url' mezőben. Nem kell regisztrálnunk sem ahhoz, hogy az oldalt használhasssuk, vagyis ezzel sem kell ez időt tölteni az órán. Kereshetünk mi is képeket előre, és megadhatjuk a címüket akár, hogy ezzel se menjen az idő. Ezután egyszerűen hozzátették a szöveget, amit kitaláltak a képhez, majd elmentették az oldalon (összesen kb. 15 percet töltöttek a számítógép előtt az órán).

5. Végül a Speechable oldalán megkapott beágyazási kóddal közzétették a képeiket a digitális osztálytermünkben. Ha nincs ilyen, az sem baj, hiszen a képeknek külön-külön címe lesz, azokat is begyűjthetjük - akár emailben is.

Itt mi kifutottunk az időből, ezért otthon kell megnézni a képeket, és másnap beszélünk majd róla. Megérte, hiszen rengeteg érdekes kérdés, probléma (valódi és 'fejlett világbeli') jött elő az órán, amiről lehet és érdemes is beszélni. A képek ugyanakkor jól működtek érzelmi katalizátorként, könnyebb volt ezeken keresztül beszélgetnünk a diákok saját problémáiról.

Íme itt egy minta: