Sok kérdés, email érkezett (sőt még itt a TanárBlogon poszt is született) az általunk indított IKT Híradó oldal sorsával kapcsolatban. Arra gondoltunk, hogy itt válaszolunk minden feltett kérdésre, illetve megosztjuk a bennünk felmerült kérdéseket az IKT hírportálokkal kapcsolatban. Ismét szélsőséges, némileg talán hangulatkeltő, mindenesetre feltétlenül szubjektív poszt következik a lapozás után. (ha esetleg valakinek nincsen türelme végigolvasni a cikket, egy mondatban a lényege: annyi jó hírt posztolunk a Facebook oldalunkra, hogy érdemes lájkolni minket MÉGPEDIG ITT!

Nincs ingyen ebéd tartja a közgazdaságtani alapvetés, valakinek valahol fizetnie kell a termékekért. Az internetet használóknak mégis úgy tűnhetett, ez az új digitális világ nem a megszokott szabályok szerint működik. Nem hogy ingyen ebéd, hanem tízfogásos lakoma várja azokat, akik ide jönnek. Hozzászoktunk, hogy az internetes tartalom és az internetes szolgáltatás ingyen van. Úgy tűnt, hogy a hirdetéses modell, ahol egy-két reklám megtekintésével fizetünk a szolgáltatásokért jól működik. Annyira megszoktuk ezt, hogy (legalábbis itthon, Európa szegényebbik felén) nem nagyon vitt rá a lélek senkit arra, hogy bármilyen tartalomért, programért pénzt adjon ki. Számunkra, tanárok számára ez paradicsomi állapot volt, hiszen mindenféle remek dolgot elérhettünk, használhattunk a diákjainkkal és nem kellett az igazgatónál könyörögni, hogy vegye meg ezt vagy azt a méregdrága programot az iskolának.

Az utóbbi hetekben azonban egyre-másra szembesülök azzal, hogy jól megszokott programok, weboldalak, alkalmazások zárnak be, tűnnek el.Bezárt a Picnic képregény készítő, az Embedit.in beágyazó program, tovább drágult a Ning (megszűnt a mini opció, ami ideális és megfizethető volt a tanárok számára), nincs többet Aviary képszerkesztő, hamarosan leáll az MSN, valamint a Google Reader is, véget ért a Posterous mikroblog. Eddig is előfordult, hogy egy-egy oldal lehúzta a rolót, az ember hozzá is volt szokva, hogy néha alternatívákat kell keresnie, de most mintha megnőtt volna a bezárások száma.

Érdekes írást szemléz a Metazin (ITT OLVASHATÓ), E. D. Hirsch írása a konzervatívnak tartott City Journal című folyóiratban jelent meg (ITT), címe A Wealth of Words (A szavak kincse). A neveléstudós Hirsch a cikkben azonosítja, hogy mi az amerikai oktatási rendszer legnagyobb problémája: a szókincsfejlesztés elhanyagolása. Ebből azután levezeti, hogy általánosságban a kompetencia-alapú tanítás, a tantervi szabadság, a gyakorlat-orientált tanítás a felelős az Egyesült Államok intellektuális hanyatlásáért, az egyre növekvő társadalmi különbségekért, az oktatás csődjéért. Érdemes végigkövetni Hirsch gondolatmenetét, hiszen sokban hasonlít mindarra, amit itthon is hallhatunk egyes oktatáspolitikusoktól.

Hirsch kezdőpontja, hogy évek óta romlik a diákok teljesítménye az amerikai felvételi teszteken (SAT), legalábbis a verbális részén. Megállapítja, hogy nagyon erős az összefüggés a felvételi eredmény és a diplomaszerzés között, majd kijelenti, hogy a verbális felvételi tulajdonképpen egy szókincs-teszt. A gond tehát, hogy nem fejlesztjük eléggé a szókincset, hiszen akkor javulnának a felvételi eredmények is és jobbak lennének a diákok is. Talán felesleges is rámutatni, hogy a felvételi és a diplomaszerzés közti kapcsolat nem feltétlenül jelent olyan oksági viszonyt, mint amilyet a szerző feltételez. Jelen pillanatban is erős az USA-ban a felvételi, a SAT kritikája. Sokan figyelmeztetnek rá, hogy miután ez a teszt kezdett egyeduralkodóvá válni, egyre specializáltabban készítettek fel a középiskolák csak erre a tesztre, aminek következménye lehet, hogy a valós tudás egyre csökken. Ezt a folyamatot történelmi példákból is ismerhetjük, a kínai császárság hivatalnokvizsga-rendszere már végigjárta azt az utat, ami a kezdetben hasznos teszteléstől a teljesen öncélúvá válásig vezet.

Ha jól emlékszem a Facebookon jött szembe velem az isaszegi csatáról készült videó, lett is cikk belőle itt a TanárBlogon. Láthatóan ugyanaz a csapat készítette, mint korábbi mohácsi csatáról szólót (arról is írtunk). Meg szerettem volna nézni, hogy mit csinál még a Történelmi Animációs Egyesület, ami ezt a két filmet is készítette, de az oldaluk (e-history.hu) nem működött. Rákerestem hát a neten és nagy örömömre, nem csak azt találtam meg, hogy átköltöztek a Facebookra, hanem azt is, hogy szerződést kötöttek a Magyar Nemzeti Digitális Archívummal is, az erről szóló sajtóközlemények itt és itt találhatók. Ebben a sajtóhírben nem esett ugyan szó az animációkról, viszont valamilyen stratégiai játékot emlegettek, amihez sorra készülnek az érdekes csaták. A játék neve Harcmezők, de érdekes módon a sajtóhír nem mutatott rá, hogy hol érhető el a játék. Még az internetes keresők sem segítettek, bármilyen szavakat írtam be, csak sajtóhíreket kaptam linkek nélkül.

Pedig engem nagyon érdekelt, hogy milyenek ezek a játékok. Nem maradt más hátra, mint közérdekű adatigényléssel fordulni az Archívumhoz, ebben segített a Ki mit tud? oldal, ahol nagyon egyszerűen nyújthatóak be a kérelmek az állami szerveknek. Az én adatigénylésem és az eredménye ide kattintva található. Ha már amúgy is kérdezgettem, hát az is érdekelt, hogy mennyibe került ez egész, hány adóforint ment el rá. Az átküldött szerződésből kiderül, hogy a Nemzeti Archívum bruttó 9,9 millió forintot fizetett összesen három dologért: egy 50 csatát bemutató flash alapú játékért (ez lenne a Harcmezők), egy kereskedelemben kapható játékszoftverhez készített magyar vonatkozású kiegészítőért, valamint öt darab animációs film (25-30 percesek) elkészítéséért, amik magyar hadtörténelem nagy csatáit mutatják be az Árpád-háztól a 16. századig. Nagy örömömre az Archívum válaszában az is benne volt, hogy hol találhatók meg a stratégiai játékok: ide kattintva.

Mindannyian ki vagyunk téve (internetes) zaklatásnak, ám ez különösen igaz a diákjainkra. A Magyar Narancs portálján megjelent, majd sokak által megosztott cikk is erről szól. Szóba kerül a szexting, meg a flaming, illetve néhány halálesettel végződött kiberzaklatási esetet is bemutatnak. Helyesen és jogosan. Mert hogy ilyen van. Meg olyan is van, hogy a gyerekek összeverekednek a szünetben, esetleg kövekkel ’felfegyverkezve’ egymásnak esnek az iskola melletti építkezésen. Az idézett cikk egyébként felveti a tanárok és szülők felesősségét is. Szintén jogosan. A lapozás után személyes tapasztalatok, illetve néhány kutatás segítségével megpróbálom magamban is árnyalni az internetes zaklatásról kialakult képet. Tarts velem, kedves olvasó!

A napokban készült el a 21. századi szülő című kiadványunk, amely megpróbál abban segíteni, hogyan használjuk ki az IKT eszközök adta lehetőségeket otthon, a családban a gyerekeinkkel. Emellett párhuzamosan íródik a 21. századi tanár című posztsorozat is. Ebben arra tettem kísérletet, hogy bemutassam, mivel is jár, ha a 21. századi képességek és igények figyelembe vételével próbálok tanítani egy 'átlagos' magyar középiskolában. A sorozat még nem teljes, de már egész, az első két rész részletes bevezetőt, illetve némi elvi alapvetést tartalmaz, a harmadik rész a virtuális osztálytermek szerepét mutatja be a rendszerben, ezután esik szó a differenciált tanulásról és az egyéni tanulási útvonalakról. Az ötödik rész a rendszer gyakorlati bevezetésének tapasztalatait írja le, míg a hatodik rész az értékelés átalakításáról szól. Átélni nagyon érdekes és izgalmas volt mindezt - a rengeteg nehézség ellenére is - talán olvasni is érdekes lehet róla. Természetesen a kísérlet folytatódik, a rendszer alakulásáról kéthavonta újabb részekkel jelentkezem majd.

Hiába gondoljuk azt, hogy az oktatásban az egyik reform követi a másikat követi, ha megnézzük, lényegileg nagyon kevés dolog változott az iskolákban az elmúlt kétszáz évben. Horn György szokta mondani, hogy minden újítás ellenére az alapok nem változtak tanárok a tanulóknak a tanteremben tanórán tantárgyakat tanítanak. Sokan beszélnek arról, hogy ilyen-olyan paradigmaváltásra van szükség, esetleg már le is zajlott a pedagógiában egy vagy több, de a lényeg mintha nem változna.

Ennek persze több oka is lehet. Biztosan fontos tényezője az, hogy mindenki számára az a tanítási minta a legfontosabb, ahogyan őt magát tanították (tehát még csak nem is, amit a tanárképzésben tanult), ez pedig egyértelműen konzervatívvá, lassan változóvá teszi az oktatást. Azért időről-időre vannak nagy újítók, innovátorok, akik elszakadnak bevett mintáktól és valami teljesen újat akarnak hozni (ilyen a múlt század elejének nagy reformpedagógusai, de a mostani szabad iskolák alapítói is). Ezeknek az újításoknak a hatása azonban gyakran átmeneti és mindig csak periférikus. A legtöbbet talán még az óvodai nevelés átalakításában érték el, elsődlegesen Maria Montessori. Nem is gondolnánk, hogy a gyermek méretű bútorok, a szabad polcon elhelyezett játékok vagy az egyéni (és nem az egész csoportnak elrendelt) orrfújás az ő ötletei voltak. Ahogy azonban egyre feljebb megyünk az oktatási rendszerben, egyre kisebb a pedagógiai innovációk hatása. Természetesen technikai eszközök tekintetében van változás, megjelentek az írásvetítők, a számítógépek, interaktív táblák a tantermekben, de a lényegi nagy paradigmaváltásnak nyoma sincs.

Úgy látom egyéb oldalakon, hogy így az év vége felé közeledve trendi visszatekinteni a elmúlt 12 hónapra. Röviden megtesszük hát mi is! Nagy változásokat hozott számunkra 2012, hiszen januárban indult a TanárBlog és a Microsoft PIL Akadémia nevű tanártovábbképző programja, közel 200 tanár részvételével. Külön öröm, hogy konferenciákon, szakmai beszélgetéseken több mint 10 000 tanár kollégához jutott el a PIL Akadémia egy-egy szelete, köszönjük mindazoknak, akik ebben segítettek. Szinten nagy szerepe van ezekben a sikerekben a TanárBlog olvasóinak, hiszen mostanra elmondhatjuk, hogy az országban dolgozó pedagógusok közel fele hallott már így, vagy úgy rólunk, illetve olvasott már TanárBlog cikket. Hogy egészen őszinték legyünk, erre nem gondoltunk, amikor most már lassan hat éve elindítottuk az oldalt. Szintén az év nagy projektje volt az IKT módszetan című könyv, amellyel már összesen hat kiadvány tölthető le ingyenesen a TanárBlog Könyvtárból (eddig közel 20 000 alkalommal 'kölcsönöztek' tőlünk könyvet olvasóink). Természetesen nem állunk le, az év elején érkezik két újabb kiadvány, a 21. századi tanár, illetve a 21. századi szülő. Érdemes vissza-visszanézni, mert az anyagokat folyamatosan töltjük fel. Szintén elindultak a TanárBlog Teachmeet-ek, sőt most már vannak regionális TeachMeet-ek is, amelyeket (részben) a TanárBlog inspirált. Újabb kezdeményezésünk a Pedagógiai Kávéház, ahol decemberben beszélgettünk és tanultunk egymástól. A TanárBlogon egyébként közel 600 bejegyzés született az év során, és összesen közel 1 000 000 alkalommal olvastak nálunk cikkeket a látogatók. Köszönjük a bizalmat és a figyelmet, minden kedves olvasónknak Boldog Új Évet Kívánunk!

Az internetes zaklatás már-már járványos méreteket ölt. Sokkal fájóbb az áldozatok számára, mivel mindenhová követik őket – telefonon, közösségi oldalakon és sms-ben is folyamatos a bántalmazás. Manapság nem is a ’hagyományos’ iskolai zaklatás az igazi veszély, nem csoda, hogy a tinédzserek sokkal nagyobb számban követnek el öngyilkosságot. Mindezek közkézen forgó tételek az internetes zaklatás (cyber bullying) témakörében, egy kutató ezeket vizsgálta. A lapozás után beszámolunk arról, hogy szerinte mi bizonyult igaznak, illetve csupán mítosznak a kutatása alapján.

Érdekes cikk jelent meg a Washington Post hasábjain az ún. 21. századi készségekről. A szerző serint az egésznek semmi értelme, ki kellene dobni a kukába a teljes szakirodalmát úgy, ahogy van. Vannak érvei is, megpróbálom röviden összefoglalni. Először azzal érvel, hogy még a 19. századi készségeket sem sikerül a diákoknak elsajátítani sok esetben, talán nem a 21. századi készségekkel kellene őket terhelni.