Komoly kérdés, hogy mi lesz vajon az olvasás jövője - esetleg mi az olvasás jelene. Nem tudományos kutatás, de a gimnáziumi felvételi szóbali részésn egyértelműnek tűnik, hogy az a 8. osztályos gyerek, aki olvas, érdekesebben, változatosabban tudja kifejezni magát. Ez persze közhely. A kérdés az, hogy a többséggel mit lehet tenni, aki nem szeret, akar, netán már nem is tud olvasni? Az egyik megoldás, hogy leöntjük egy 'játékosított sziruppal' az olvasást, és olyen izgalmas, interaktív élménnyé alakítjuk, amely egy 9 éves gyereknek 2023-ban is fogysztható, gaykorlatilag elveszítve az olvasás 'olvasás-jellegét'. Mivel a világ nem arra halad, hogy egyre több gyerek lenne képes kocentrált, hosszútávú erőfeszítésre, hogy egy összetettebb szöveget feldolgozzon, lehet, hogy ez a helyes út. Vagy egy helyes út. Azoknak, akik még olvasnának, de pl az ADHD az újuktba áll, elkészült egy Bionic reader nevű app (ITT TALÁLHATÓ), amely kiemeli a szavak egyes részeit, így fókuszálva a felhasznláó figyelmét. Érdemes lehet kipróbálni - bele kell tölteni a szöveget, és már olvashat is a gyermek. Létezik Chrome kiegészítő, és telefonis applikáció is.

A magyar gamifikációval foglalkozó oldalak közül a legújabb, és a legkomplexebb szolgáltatást kínáló a MotiMore (www.motimore.com). Mivel azt látjuk, hogy egy gamifikált értékelési rendszer bevezetését mindig nagyon sok kérdés előzi meg, megkértük az oldal látogatóit, illetve a MotiMore Gamifikációs Akadémia résztvevőit (közel 500 tanárt), hogy írjanak kérdéseket, nehézségeket, amelyek nekik gondot okoztak. Ebből egy hatalmas (többezer kérdésből álló) adatbázist építettünk, rendszereztük a problémákat, és elkezdtük ezeket feldolgozni a MotiMore Blog-ban. Már most is elég sok olvasnivalót találtk (bár még csak most indult), de csak most fog igazán beindulni a blog, érdemes megnézni, ezt IDE KATTINTVA tehetitek meg!

Hogyan mutathatnák meg a diákok a munkáikat a szülőknek, a nagyvilágnak, most, hogy zárva vannak az iskolák. Hogyan lehetne a sok helyen szokásos évvégi tárlatokat megrendezni? Szerencsére van kifejezetten jó megoldás erre, az Artsteps nevű alkalmazás (IDE KATTINTVA) amivel virtuális kiállításokat készíthetünk el. nincs más dolgunk, mint kiválasztani a kiállítóteret, feltölteni a kiállítási tárgyakat (ezek lehetnek képek vagy 3d modellek is) és berendezni a kiállítást. Az elkészült virtuális teret pedig bárki bejárhatja.

Folyamatosan és gyakran elhangzó kérdés iskolákban, hogy 'le szabad ezt másolni?'. Netán felhasználhatom ezt a képet? Vagy mi lesz, ha az iskolai projektet megjelentetjük a honlapunkon? Mindezekre most válaszokat is találhatunk, IDE KATTINTVA. Amellett, hogy megnyugodhatunk, vagy éppen megtudhatjuk, hogy mikor járunk tilosban, remek angolos projektet is lehet az oldal anyagai köré tervezni. Mivel kiválaszthatjuk az országot, akár érdemes összehasonlítani, hogy egyes országokban milyen szabályok vonatkoznak a tanárokra és az iskolákra. Arról nem is beszélve, hogy ebből rengeteget tanulhatnak a diákjaink.

Sokat lelkendeztünk már a micro:Bit nevű mikrokontrollerről. Nem nagyon van még egy olyan elérhető árú eszköz, amivel ilyen könnyen lehtne a diákoakt bevezetni az elektronika, programozás világába. Nemrég megjelent a v2-s változata, ami több memórián, beépített hangszórón, érintésérzékeny logón kívül más izgalmakat is tartogat. Ezek egyike az adatrögzítés képessége. Sokan, akik erre-arra akartuk használni a micro:bitet beleütköztünk abba a korlátba, hogy nem képes megjegyezni adatokat. Ha rögzítünk is valamit, például egy fizikai méréshez, azok csak addig lesznek meg, amíg a kis eszköz be van kapcsolva. Amint lemerül az elem, vagy valamiért megszűnik az áramellátás az addig rögzíett adatok elvesznek.

Ki ne kapta volna már magát azon, hogy a gép előtt a munkája helyett már megint a Facebook oldalát pörgeti. De csak eddig! A Forest nevű Chrome böngészőbe telepíthető bővítmény megoldja a helyzetet (INNEN TÖLTHETŐ LE). Ha egy olyan oldalon jársz, amely elvonja a drága figyelmed a munkáról, egyszerűen nyisd meg a bővítményt, és add hozzá a blokkolandó oldalak listájához az adott weboldalt. Enny az egész. Amikor pedig beköszönt a fegyelmezett és koncentrált 60 percnyi munka ideje, nincs más dolgunk, mint megnyitni a bővítményt, és megadni, hogy meddig szeretnénk a listában szereplő oldalakat tiltani. A minimum 10 perc.

Bevallom, nagyon kedvelem a tematikus projekteket, amelyek valamilyen kihívás mentén szerveződnek. Ilyen lehet az, hogy mindne nap, minden tanuló készítsen egy képet arról, amilyen napja éppen van (ne keressen, telefonon csináljon egy képet), majd egy hét után ezeket egy prezentációban sorban bemutatva remek beszélgetések kerekedhetnek. De a karantén alatt hasonló volt az egyhetes kihívás, ahol minden nap egy olyan apróságot kellett kipróbálni, amit eddig soha nem tettek (pl. megnézni egy tenisz közvetítésből 25 percet, cukor nélkül inni a teát, számolni a napi folyadékbevitelt, vagy elolvasni egy könyvet egy nap alatt). Az eredmény szintén izgalmas, és - mai meglepő - még a karantén alatt is szívesen csinálták a diákok.

Na de milyen lehet ez 'nagyban'? IDE KATTINTVA) egy egyéves projekt eredményét nézhetjük meg. Nem vállalt kevesebbet a kitaláljó, mint azt, hogy egy év alatt MINDEN ország egy írójától elolvas egy könyvet. Ann Morgan megtette, egy TED előadást is tartott róla, mi pedig megnézhetjük. Ha csak arról beszélünk, hogy vajon a magyar szekcióban a legjobb könyvek kerültek-e be, vagy éppen ki hiányzik onnan, már érdekes vitaindító lehet.

A karanténnal a művészet, az alkotás is az online térbe kényszerült. Szerencsére vannak olyan eszközök, amiket jól lehet használni hozzá. Például a Minecraft, amit az iskolánkban az Alkotóház keretében jezdtünk el használni. Eredetileg ezen az órán a diákok mindenfélével bütykölnek, fúrnak-faragnak, ezt kellett most valahogy az online világba rakni és ehhez lett remek eszköz. Az alábbi játék a kreativitást és a spontaneitást veszi a leginkább igénybe.

Már írtunk a The New York Times remek infografikákat bemutató oldaláról, amely ITT TALÁLHATÓ. Most egy konkrét ábrát mutatunk, amely különlegesen érdekes lehet (és tanulságos) akár tanórákon is EZ ITT VAN. Az ötlet egyszerű: megvizsgálták, hogy egyes online felületek, weboldalak fehasználási fetételeit mennyire egyszerű megérteni. Diákok nagyon megdöbbennek, amikor az eredményekkel szembesülnek. Például az Airbnb felhasználási feltételei hogyan viszonyulnak Immanuel Kant A tiszta ész kritikája című művéhez. Spoiler: kb. ugyanannyira nehéz, de az Airbnb-t elolvasni háromszor annyi ideig tart. Tanulságos!

A technika hatással van ez életünkre, ez biztos. Az is biztos, hogy ez a hatás nem csak jótékony. Se szeri, se száma a különféle riasztásoknak, hogy miként lesz más a digitális világban elmerülő ember agya és pszichéje, mint a normális. Miközben mindenki látja, hogy jó lenne a digitális létünket keretek közé szorítani, és többnyire mások számára remek tanácsai is vannak, hogyan kellene ezt tenni, nem könnyű magunkon kezdeni a dolgot. A Google izgalmas kísérletei között találunk egy csokorra valót, amelyik a digitális welness-szel próbál foglalkozni (IDE KATTINTVA). Ugyan a projektek többsége csak jópofa ötlet, mégis érdekesek lehetnek, ha másra nem, hogy elgondolkodjunk rajtuk.