Ezerszer hagzott már el, hogy semmi sem jobb annál, mintha a diákok a különféle dolgok megismerése során valós, élő helyzetekkel és adatokkal dolgoznak. Erre ad lehetőséget MAgyarország Nemzetti Atlasza (IDE KATTINTVA) is. Az atalaszban mindenféle statisztikai mutatókat jeleníthetünk meg térképeken és sokat lehet azon gondolkodni, hogy ezek vajon mit jelentenek, miért alakulnak úgy, ahogyan. Természetesen azon is lehet vitatkozni, hogy az atlasz éppen Magyarországot vagy a magyar nemzetet ábrázolja, de ezt a fogas kérdést azzal oldják fel a szerzők, hogy a térképekből találunk olyat, ami részletesen az országhatáron belüli részeket ábrázolja és olyat is, ami a "Kárpát-Pannon térséget", ami egy furcsa négyzet a térképen, éppúgy része Nyékládháza mint Kutná Hora. De ez legyen a legkisebb baj, alnyeg, hogy egy remekül használható eszközt kapunk ahhoz, hogy társadalomföldrajzi, társadalomismereti témákat vitassunk meg a diákjainkkal.

Tudjuk jól, hogy egy kép ezer szóval, de vajon mennyi képpel ér fel egy interaktív vizualizáció? Szerencsére nem kell töprengenünk, kipróbálhatjuk az Engaging Data nevű oldalon (IDE KATTINTVA), ahol kedvünkre válogathatunk az érdekes vizualizációk között. Vannak itt kifejezetten a természettudományokhoz kapcsolódók, mint például az, amin azt nézhetjük meg, melyik bolygó van egy adott pillanatban a legközelebb a Földhöz (ITT). Környezetvédelemmel kapcsolatosak, mint az, ami azt mutatja meg, mekkora terhelést is jelent egy repülőút (ITT). Érdemes keresgélni, ha másért nem, hogy lekössük pár ilyen azokat a diákokat, akik esetleg a többieknél gyorsabban végeznek egy-egy feladattal.

kevés izgalmasabb dolog van, mint megfigyelni, milyen sokféle állat lakik egy patakban, vagy éppen tavacskában. A nagy klasszikus Vizipók, csodapók sorozat rajzfilmben hozta közelebb ezt a világot a gyerekekhez. Minden egyes rész valamilyen élőlényt mutatott be, a biológiai információk pontosságáról pedig a legendás Kertész professzor gondoskodott. Hasonlóra vállalkozik egy új sorozat a Pataklakók kalandjai (IDE KATTINTVA). A filmben, amiben animációk és valós felvételek keverednek két tegzes izgalmas kalandjait követhetjük. Arról, hogy pontos ismereteket is kapjunk a vizek élővilágáról a sorozat másik két szereplője, az iskolás Lili és ökológus nagyapja, Papó gondoskodnak.

A Telenor viszonylag komolyan vette az internetbiztonság, illetve felhasználói tudatosság kérdését. Mindez, amellett, hogy kétségkívül egy 'szolgálat', talán abból a logikus felismerésből született, hogy minél magabiztosabban tudnak a felhasználóik eligazodni az online dzsungelben, annál kevesebb problémát kell majd a cégnek is megoldani. És kihez jusson el először, ha nem a gyerekekhez, fiatalokhoz. A végeredmény egy animációs sorozat lett, amelyet nemrég tettek ki a Telenor oldalára (IDE KATTINTVA lehet elérni) tematikájában kicsit széttartóbb, hiszen szó van a szülői felügyelet beállításáról ugyanúgy, mint a biztonságos böngészés, vagy az online zaklatás kérdésköreiről (itt olyan mélységek vannak, amiről például a 'Csapda a neten' című dokumentumfilm szól). Szóval feltétlenül érdekes és hasznos lehet.

Biztosan rajtam kívül is van olyan biológiatanár, akinek egy kicsit már megkopott a fajismerete, vagy egyszerűen csak elavult lett. A minap azzal szembesültem, hog egy olyan rovar fordul elő tömegesen a táborhelyünkön, amit én még biztosan nem láttam és nem is tanultam róla. Mint később kiderült, nem is tévedtem, a tölgy csipkéspoloska 2013-ban jelent meg inváziós fajként hazánkban. A kiderítésben pedig az Ízeltlábúak nevű oldal segített (IDE KATTINTVA, ide töltöttem fel képeket és adtam meg alapvető adatokat és pár órán belül egy szakértő már meg is határozta nekem, hogy miről van szó.

Sokan mondogatták (mi is), hogy a másfél éves karantén után sem lesz minden tejfel, sőt meglehet, hogy a visszatérés legalább annyi nehézséget tartogat majd, mint amennyit a karantén helyzet maga hozott el. Mégis meglepett, amivel a napokban szembesültem. Elkezdődött az iskola, jellemzően iskolai táborokkal és öt diákomnak is lett pánikrohama a táborban. Ezeke a rohamok annyira hasonlítottak egymáshoz, mintha valami fertőző betegség tüneteiről lenne szó.

Ha bárki próbálkozott már innovációval, illetve akár egy munkaközösségen belül annak rendszerszintű bevezetésével, kétségkívül tapasztalhatta, hogy folyamatosan ellenállásba, falakba ütközik. Ez nem feltétlenül baj, és végképp nem természetellenes, hiszen minden változás megviseli az azt elszenvedni kényszerülőket. Az alábbiakban végignézzük a nyolc legjellemzőbb ellenállási formát, érvet, és megpróbálunk példákat is mutatni - hátha ismerősek lesznek. A szeptemberi iskolakezdéshez kapóra jöhet, ha bármilyen újításon gondolkozol! :)

Ez most egy kifejezetten taccsvonalról bekiabálós írás, olyasmiről lesz szó, amihez közvetlenül nem értek, hiszen nem vagyok énektanár. Mentségem, hogy saját élményből fogok dolgozni és remélem, hogy a mondandóm lényege nem csak az énektanításra vonatkozik, hanem tágabb értelemben a tanítás jövőjéről (jelenéről?) szól.

Az általunk 21. századi iskolának, 21. századi pedagógiának nevezett gondolkodásnak fontos része az az elv, hogy a tanítás célja nem lehet csak az ismeretek átadása, hanem sokkal inkább a képességek fejlesztése. Azonban még ennyi sem elég, hiszen a legfontosabb képesség, a képességek fejlesztésének képessége. Egy gyorsan változó világban még az sem elég, ha a jelen pillanat által megkövetelt képességeket sajátítják el a diákok, ha közben nem készülnek fel arra, hogy képesek legyenek újakat gyorsan és hatékonyan megtanulni. Ennek a metaképességnek fontos része egy mentális alapállás, a meg tudom csinálni, képes vagyok rá gondolkodásmódja. Ez a gondolkodásmód jelenik meg az ezen az oldalon is sokszor emlegetett maker szemléletben, a különféle eszközök, 3D nyomtatók, lézervágók, mikrokontrollerek, de grafikai- és videóvágó szoftverek használatában is. Az elv, hogy oktatási szempontból jobb egy nem tökéletes szélmérő (például ilyen), amit a diákok maguk raknak össze, mint egy, a Mérésügyi Hivatal által hitelesített profi eszköz. Nem csak azért, mert közben talán jobban megértik az eszköz működési elvét, hanem azért is, mert így megtapasztalják, hogy rendelkeznek azzal tudással és képességgel, amivel egy ilyen eszköz elkészíthető. Ebből a szemszögből tartom kihagyott lehetőségnek azt, ami zeneoktatásban történik az iskoláink többségében.

Az OSA elkészített egy 3D-s térben játszódó, interaktív játékot, ahol 1986-ba látogathatunk el, és különböző szereplők bőrébe bújhatunk. Nagy gonddal elkészített, autentikus térben mozoghatunk, a bútoroktól kezdve, a falon található VHK posztereken át, a fotelben felejtett Ludas Matyi-ig telis-tele van a mindennapi életet kiválóan bemutató sok-sok aprósággal a lakás, ahol a történet egyik része játszódik (összesen 6 ilyen fejezetet dolgoztak ki a játék készítői). Érdekel, hogy milyen lehetett 1986-ban újságírónak lenni, hogyan történt egy lakás lehallgatása, netán szembesülnél az 'életben maradni, és alkalmazkodni' dilemmájával egy fiatal lány szempontjából? Nos, ezzel a játékkal (INNEN TÖLTHETŐ LE ) de (ITT VAN HOZZÁ SOK INFÓ ) megtapasztalhatod. A jó hír: letölthető a játék, saját gépünkön játszhatunk vele, és nem 'tűnik el' soha. A rossz hír: a játékot le kell tölteni, online nem játszatunk vele (és 1.7 GB a fájlik mérete). De megéri :)

12 éve írtunk már a Toy Theater oldalról, de úgy tűnik, azóta fejlődött annyit, hogy érdemes újra elővenni. Akkor elsődlegesen a zenei játékokról volt szó, most viszont a tanároknak szánt eszközeiket mutatnánk be (IDE KATTINTVA találhatók. Nagyon sok olyan eszköz van itt, amiket órán felhasználhatunk, akár online, akár offline tanítunk éppen. Vannak itt olyan mindig hasnos dolgok, mint a visszaszámláló, sorsoló, kockák, ezek kifejezetten jól mutatnak az interaktív táblán is.