Ugyan a sokak által megjósolt nagy virtuális valóság forradalom elmaradt az oktatásban és a padokban sem a fejükön ormótlan szemüvegekkel ülnek a diákok, az tagadhatatlan, hogy érdekes technológiáról van szó. Annak, hogy a tanításban használjuk eleddig a szükséges szerkezetek ára és a technikaieszközök bonyolultsága volt az oka. Ugyan jópofa lehet egy VR panoráma öt percre az órán, de ha ehhez sok százezer forintért kell eszközöket venni és órákon át programozni, az embernek nincs kedve belevágni. Ezen változtathat egy kicsit a Panoform (IDE KATTINTVA) és a Google Cardboard (EZ ITT VAN) kombinációja.

A kötelező digitális oktatás látványosan mutatta meg, hol nyom az egyre kisebb pedagógiai cipő, és láthattuk, ahogy rámutatott a változás szükségességére. Sokan és sokszor összeszedték már (mi is), hogy mik voltak ennek a jelei, elég ha az értékelés, a tesztírás, puskázás, az online óratartás, digitális tananyagok készítése, pedagógiai tervezés (online tanulási időszakokra), a technológia kéretlen és hirtelen térnyerése, vagy éppen a tanulói aktivitás kapcsán kibillent állapotokra gondolunk.

A Blob opera-készítő egy Google projekt, ahol négy hangszínben lehet kis lényekkel magánhangzókat énekeltetni, majd ebből készül egy ária. Elég látványos és izgalmas, és ami a legjobb: teljesen karanténképes, hiszen készíthetünk az áriáról felvételt, amit egyetlen kattintással megoszthatunk - akár egy Google Classroomban is. A projekt ITT ÉRHETŐ EL

Digitálisan nem lehet rendesen tanítani – hangzik el gyakran. És valóban, nem lehet feleltetni, dolgozatot íratni, de még a diákok figyelmében sem lehet biztos a tanár. A tanárok, akik között visszatérő panasz, hogy milyen eszköztelenek a diákokkal szemben, most még jobban meg vannak fosztva mindattól, ami lehetővé tette a tanítást számukra. Fogadjuk el, digitálisan nem lehet rendesen tanítani, de talán tovább is mehetünk, meglehet, sehogy sem lehet rendesen tanítani, legalábbis nem úgy, ahogyan addig azt megszoktuk. Főként az elitgimnáziumok végzősei között fordul elő gyakran, hogy kihagynak egy vagy több napot az iskolából – mert tanulni akartak. Mi van, ha az iskola valójában már régóta nem a tanulás színhelye, hanem csak egy kargó-kultusz?

Mai cikkünk vendégposzt! Köszönjük szépen Berta Beátának!

A különböző módszertani honlapok bejegyzései alapján a játékosítás egyre népszerűbb módszer a tanításban. Négy évvel ezelőtt próbáltam ki először, majd a digitális oktatás viszontagságai újra eszembe juttatták, hogy újra nekifuthatnék. Ebben a cikkben a következőket járnám végig, kifejezetten szubjektív tapasztalatokra alapozva, a sikerek mellett a nehézségeket sem hallgatva el: kinek való ez a tanulási forma; mit nyerhetnek vele a diákok; mit nyerhetnek a tanárok.

Egy izgalmas módszer, ami kifejezetten jól használható tananyag aktív feldolgozására online környezetben is. A lényeg, hogy az anyagot három részre osztottam, és az osztályból három fős csapatokat készítettem. Mindenki megkapta a három anyagrész egyikét, amiről rövid vázlatot, kislexikont vagy éppen gondolattérképet kellett készítenie. Ezt kapta meg azután a csoport másik tagja (és persze ő is egyet a csoport harmadik tagjától), akinek képeket kellett hozzá gyűjtenie és azokat egy Powerpoint diasorozatba rendeznie. Ezután mindenki megkapta a ppt-t, és a fogalmakat arról az anyagrészről, amivel még nem dolgozott, és narrációt kellett hozzá készítenie, és az egészet videóban exportálnia.

A TanárBlog Digitális Tanulás Kézikönyve egy 10 modulból álló videókkal, letölthető dokumentumokkal, eszközökkel, módszertani tippekkel és trükkökkel telepakolt anyag, ami minden tanárnak segít abban, hogy eligazodjon a digitális kor útvesztőjében és izgalmasabb, érdekesebb, hatékonyabb órákat tartson online és offline egyaránt. Az anyaghoz csatlakozva azok számára, akik megvásárolják webinárium sorozatot is szervezünk, ahol az egyes modulokhoz adunk kiegészítést, hátteret, lehetőséget a megbeszélésre, beszélgetésre. A webináriumra külön is vásárolhatók jegyek, de az anyag megvásárlásával mindenki jogosult részt venni rajtuk. A 10 modul a következőképpen épül fel:

Érdekes volt az interaktív táblák története (ami még persze mindig tart) a kezdeti, feltétel nélküli lelkesedéstől (ez lesz az a 'kapudrog', ami segíti a digitális eszközök térnyerését az oktatásban - nem lett), az erőltetett terjesztésen át egészen a mostanában tapasztalható - talán nem túlzás ezt mondani - apátiáig, amikor még ott vannak a termekben az eszközök, néha használgatják őket, de gyakrabban inkább nem, vagy ha igen, leginkább vevítővászonként. Ugyanakkor, a digitális tanulás és munkarend felértékeli ezeknek a szoftvereit, hiszen ha olyan online tanteremben dolgozunk, ahol nincs tábla, elkezd hiányozni. Erre remek és egyszerű választás a Whiteboard Fox (ITT TALÁLHATÓ), ahol egy kattintással tudunk felületet létrehozni, amire rajzolhatunk, írhatunk, feltehetünk képeket, illetve egy link segítségével megoszthatjuk diákjainkkal. Az ingyenes verzióban annyi van, hogy kéthetente 'lejár' a tábla, és újat kell indítani, de ez megér talán havi 7 dollárt :)

Sok teher nehezedik a pedagógusokra a digitális munkarend újra-beköszöntével. A TanárBlogon folyamatosan próbálunk ötleteket, tippeket adni, sőt most már a 10 modulos Digitális tanulás című tananyagban lépésről lépésre segítünk megtervezni egy tanulási időszakot hibrid- vagy teljesen online környezetben. Mivel rengeteg tanárral vagyunk napi- vagy heti Facebook kapcsolatban, van egy mondat, amit gyakran hallunk, és mindig is zavart. Először idegesített, de most, jobban belegondolva, nagyon elszomorít. És amiről szó van: amikor a digitális tanulásról/tanításról és annak tervezéséről van szó, nem ritkán ez a válasz: 'Mindez nagyon szépen hangzik, de érdekelne, hogy lehet 35 fős csoportnak a mai viszonyok között hatékonyan tanítani digitálisan.' Eddig a mondat ... és hogy miért elszomorító? Több okból is.

Így a táv-, karantén-, krízisoktatás többedik hetében már egy világosabb, hogy a klasszikus óraszervezés az online térben nem működik. (Erről is szól a Digitális tanulás kézikönyve című szakmai segédanyagunk.) Fontos, hogy a diákok minél aktívabbak legyenek, mert a frontális előadások során nagyon könnyű elveszteni őket. Ilyenkor különlegesen jól jönnek az olyan játékok, amikkel sikerülhet valamilyen amúgy is nehezebb anyagrészt közelebb vinni hozzájuk. Ilyenre vállalkozik az Evolúciójó nevű oldal (IDE KATTINTVA), ahol olyan játékokat találunk, amiket könnyen lehet használni az osztályteremben és egyes komolyabb evolúcióbiológiai, ökológiai fogalmak, koncepciók megértését teszik könnyűvé.