Talán nem teljesen egyértelmű, de az oktatás aranykorában élünk. Olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amikről a reformpedagógia nagyjai, Dewey és Kilpatrick csak álmodhatott, az mára már valóság. Az ő elképzelésük szerint az iskolai munka központja nem a tanterem, hanem a műhely lenne, ahol a diákok projekteken tudnak dolgozni, olyan projekteken, amiknek valódi értelme van, kézzelfogható eredménye. A maker forradalom minden korábbinál könnyebbé tette, hogy ez a tanteremben is megvalósuljon, a 3D nyomtatás, lézervágás, CAD-design, mikroelektronika mára tényleg gyerekjátékká vált és nyugodtan bevihető az iskola mindennapjaiba is. Ugyan már szerencsére Magyarországon is van pár úttörő, aki ilyesmikkel próbálkozik, az, hogy minden lehetséges egészen nyilvánvalóvá vált a Rómában megrendezett Maker Faire fesztiválon. Ezt a fesztivált a maker mozgalom hívta életre és a legnagyobb európai eseményét rendezik az olasz fővárosban. A hat hatalmas kiállítócsarnokból egy csak az iskolák projektjeinek volt fenntartva. Az olasz technikumokban már évtizedek óta bevett szokás, hogy a diákok csapatai mindenféle vad ötlet megvalósításán dolgoznak, ez az órarendjüknek is része. Az IDE KATTINTVA elérhető galériában összegyűjtöttem egy párat a legérdekesebbek közül. Volt itt:

• Szenzorokkal intelligenssé tett üvegház
• Kompakt vízelemző készlet (vezetőképesség és pH mérésére)
• Elektromos gokart
• Vízminta begyűjtésére átalakított drón
• Tűzoltó robot hatalmas ventilátorral, ami képes megközelíteni a tűzfészket
• Okos szemeteskuka, ami felismeri és szétválogatja a szemetet
• Sisakkal irányítható kerekesszék
• Földrengés esetén fedezékként használható asztal
• Hátizsákba szerelt asztali számítógép
• Papírból készült robot

Külön érdekes volt az az együttműködés, ahol tanárok és iparművészetis diákok dolgoztak együtt, hogy a hagyományos fizikai kísérleti eszközök kínézete legyen játékosabb, vonzóbb.

Nagy öröm volt, hogy egy magyar kiállító is jelen volt. Zsigó Zsolt a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Technikumból két diákjával mutatta be a piezoelektromosságot használó szélgenerátorokat, amihez az alapgondolatot a biomimikri elv adta, a fűszálak hajlásának utánzásából jött a gondolat. Egy nap talán Budapesten is lesz hasonló!

Az utazásunkat a Nemzeti Tehetség Program támogatta.

A nyelvtanulásnak is vannak unalmasabb, és érdekesebb részei. Nem mindenki szereti például az emberek külső eírását tanulni, vagy éppen a ruházatot magolni. Külön nehézség, ha olyan csoprtnak próbálod ezt tanítani, akik korban már nem annyira picik, ám a nyelvtudások nagyon alacsony. Aztán egyszer csak beesett a tökéletes megoldás. Személyre szabható, dinamikus felületen lehet karaktereket építeni, még regisztrálni sem kell hozzá, és meglepően sokoldalú.

Nem mindig a legbonyolultabb ötletek a legizgalmasabbak, illetve vannak olyan diákcsoportok, akik számára a nagyon összetett feladatok túlságosan nagy nehézséget okoznak. A lapozás után egy olyan ötletet mutatunk be, amely egy izgalmas, 60 percig is eltartó, nyomozós játékot tartalmaz, gyakorlatilag semmilyen komoly digitális eszköz bevonásával, mégis végig izgalmasan.

Nagyon sokfelé lehet olvasni a tanulási stílusokról. Az elképzelés szerint minden egyes emberre jellemző, hogy mi a legjobb módja annak, ahogyan ő maga tanulni tud. A három legnagyobb kategória az auditív (hallás után tanuló), vizuális (olvasással, filmekkel jól tanuló) és a mozgásos típus (aki a dolgok manipulációjával tud tanulni). Mások ehez még további al- és melléktípusokat is rendelnek, így lehet szó szociális, verbális vagy akár logikai típus is. A tanulási stílusokról lehet tanulni az egyetemen, tanártovábbképzéseken, online teszteken mérheti meg bárki, hogy ő vagy a gyereke, tanítványa melyik stílushoz tartozik. Egy egyszerű internetes kereséssel is ömlik ránk az információ arról, hogy ekként kell differenciálni, a tanulási stílusok figyelembe vételével kell a gyerekeket hatékonyan tanítani. Érdekes, hogy a tudományos kutatások nem feltétlenül támasztják alá, hogy egyáltalán lenne olyan, hogy tanulási stílus.

Valószínűleg még tényleg csak kapargatjuk, hopgy mi mindenre lehet jó a mesterséges intelligencia a tanításban, talán ezért sem véletlen, hgy itt is egymást érik akülönféle ötletek ezzel kapcsoaltban. Most egy olyan felhasználást mutatunk be, ami a képgeneráló eszközoket használta fel. A diákok a légkör kapcsán tanultak a különféle híres szelekről, azok kialakulásáról és jellemzőíről, majd kaptak egy-egy szelet, amiről képet kellett készíteniük, ehhez használhatták fel a mesterséges intelligencia lehetőségeit, így a képek pillanatok alatt készülhettek el.

Sokan temettük fájó szívvel a Windows Movie Makert, ami egy könnyen használható és ingyenes videószerkesztő program volt, amit alapban kapott mindenki az operációs rendszerrel együtt. Olyan könnyű volt megtanulni ahasználatát, hogy nyugodtan lehetett bízni abban, hogy maguktól rájönnek a gyerekek arra, mit és hogyan kell csinálni vele. 2014-ben szűnt meg a program támogatása és azóta ment a hajsza valami olyan program utűn, ami a használhatóságot és az egyszerűséget ilyen remekül ötvözi. A profi programok, mint például a Da Vinci túl bonyolult volt ahhoz, amire egy iskolai környezetben szükség van, a Clipchamp túl kevés. Mindegyiknél fenygetett annak is a veszélye, hogy fizetőssé válnak, vagy a demo verziók csak nagyon korlátosan lesznek használhatók. Most végre sikerült egy iskolai környezetben jól használható alternatívát találni.

Mára tagadhatatlan tény, hogy a ChatGPT, valamint a hozzá hasonló AI alkalmazások az iskolai életünk részévé is váltak. Ennek vannak árnyoldalai is - pl. a házi feladatok, beadott esszék eredetiségének kérdése - ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy rengeteg hasznot is hozhat a ChatGPT számunkra az órára való készülésben, valamint az óratartásban. Az elábbiakben egy olyan nyelvi projektet mutatunk be, ahol a téma a 'zene' volt, és a 'tananyagot', valamint az órai feladatokat is gyakran a ChatGPT segytségével raktuk össze. Digitális kánaán a nyelvórákon, avagy hogyan tartsunk izgalmas, interaktív, kommunikatív nyelvórákat az AI segítségével úgy, hogy a munka nagy részét NEM a tanárnak kell végeznie. Izgalmas részletek a lapozás után!

Sokat megy a töprengés azon, hogy milyen hatással lehet a mesterséges intelligencia a tanításra. Elsődlegesen a rettegés, hogy mihez kezdenek majd a tanárok, ha a diákok a géppel iratják meg az esszéket, ha a mesterséges intelligencia készíti a rajzokat, oldja meg a matek példákat, fordítja le a szövegeket és így tovább. Pedig ez az új technika nagyon sok pozitív hatással is lehet. Segítheti a tanárt az egyik legnehezebb pedagógiai feladat, a differenciálás megvalósításában. A Wordbe épített olvasási edző például segíthet a nyelvoktatásban a kiejtés gyakorlásában, de a diszlexiásoknak is a gyakorlásban.

Minden nyelvtanár (na jó, sok nyelvtanár) álma, hogy eg yvégtelen, mindenre megoldást kínáló tanári kézikönyve legyen, aminek meg lehet mondani, hogy milyen feladatot szeretnék az órán, és már kapom is a válaszokat. Ezek nem tesztfeladatok, vagy digitális feladatsorok, hanem olyan kommunikatív, fejlesztő játékok, amelyek izgalmassá, színessé teszik az órát. Amikor a 2000-es évek elején elkezdtem tanítani, az ilyen tematikus, kiegészítő kiadványok ritkák voltak, és rendkívül drágák (akkor kerültek 10 000 Ft-ba). És imádtam őket, mert életet vittek az órákba, és sok munkától szabadítottak meg. Erre tessék, itt van 2023, és már van olyan online felület, ahol ezt 1 perc alatt, személyre szabottan, nyelvi szintre lebontva, tematikusan megkaphatjuk. Itt tartunk ...

Biztosan sokaknak feltűnt, hogy a TanárBlog pár hete radikálisan megváltozott. 2008-ban jelent meg az első bejegyzés az akkor még tanarblog.org címen elérhető oldalon és azóta több mint tízezer cikk került ki a billentyűzetünk alól. Egész könyveket tettünk bárki számára elérhetővé, ingyenes webináriumokat, képzéseket tartottunk. Ez alatt a tizenöt év alatt nagyon sok kollégát ismerhettünk meg és azt gondoljuk, valamilyen mértékben a mi kezünk nyoma is rajta van mindazon, ami az iskolákban történik. Közben sokat változott az is, amit a tanításról és a tanulásról mi magunk gondoltunk, egyre kevesebb értelmét láttunk annak, hogy írjunk egy újabb szókártya alkalmazásról vagy egy újabb videószerkesztő programról, a technika használata magában már nem volt izgalmas, sokkal inkább az, hogy mit lehet tenni ezzel a technikával. Megjelentek az egyre mélyebb elemző, módszertani cikkek, de meg is ritkult a számuk. A beszélgetések, a közösség átterelődött a Facebook oldalunkra és a Facebook csoportunkba.

Az utóbbi évben az oldal kicsit tetszhalott állapotba is került, amit nagyon sajnáltunk. Mindez nem volt független attól, hogy az együttműködő partnerek is elapadtak. Az első években több céggel is sikerült olyan közös együttműködést kialakítanunk, ami lehetővé tette, hogy az időnket, az energiánkat annak szentelhessük, hogy a magyar tanártársadalomnak írjunk izgalmas, újító dolgokról. Nem szeretnénk, ha ez nem folytatódhatna, ezért szántuk el radikális lépésre magunkat: a TanárBlog 2023 szeptemberétől előfizetési rendszerben működik tovább. Az oldalhoz teljes hozzáférést havi 1000 forintos előfizetésen keresztül tudunk adni mindenkinek. Ezzel a, reméljük nem túl megterhelő összeggel az előfizetők számára olvasható válnak teljes mértékben a korábbi cikkeink és az újak is. Mostantól rendszeresen jelennek majd meg újabb cikkek is, kisebbek és nagyobbak, ötletek, alkalmazások bemutatásai, letölthető anyagok, elgondolkodtató vezércikkek, minden, ami a jó öreg TanárBlogon megszokott. Reméljük sokatoknak lesz kedve hozzájárulni ahhoz, hogy ez az oldal továbbra is fennmaradjon!