Ez most amolyan filozofikus bejegyzés lesz, de ígérem, hogy a végére nagyon konkrét következtetésekre is eljutok. Így a digitális munkarend második hetének végén talán nem árt egy lépést hátra is tenni és onnan rápislantani arra, mit is csinálunk most.

Egy ideális világban a lehetőség és a felelősség kéz a kézben jár, ahogyan ezt már Pókember is megtanulta: A nagy hatalom nagy felelősséget is jelent. Akiknek sok lehetősége van, sok döntést kell meghozniuk, azok ezért nagy felelősséget is viselnek, akiknek keveset, azok meg nem. De mi történik akkor, ha felborul az egyensúly?

Amióta ránk szakadt a digitális munkarend, se szeri, se száma a remek ötleteknek, hogy mit is lehetne használni a tanításban, az apró programocskáktól a teljes e-learning megoldásokig. Mi azt ismételgetjük, hogy gyakran a kevesebb több és jobb lehet, ha az ember talál egy olyan platformot, ami nagyjából megfelel a pedagógiai igényeinek és azt használja. A diákok (és a szülők) számára kevés dolog lehet kaotikusabb mint a rájuk szakadó digitális Bábel, ahol naponta 5-6 új appot, alkalmazást kell telepíteni és kiismerni. Mégis, vannak olyan oldalak, amik egy-egy bizonyos célra kifejezetten jól jöhetnek. ha úgy érezzük, hogy tényleg sokat hozzáadnak a tanulási folyamathoz, akkor érdemes használni őket. Most ilyenekből mutatunk be egy csokorra valót.

Ahogy haladunk előre a karantén világban egyre szembetűnőbb, hogy mennyivel színesebben kell tanítanunk ahhoz, hogy a diákok motivációját fenntartsuk. Nagyon hamar tudnak unalmassá válni a megszokott feladattípusok, formák és többnyire nincs meg az a keret, a tanóra, ami valamilyen szinten munkára kényszerítené a diákokat. Fokozottan igaz ez a számonkérésre, ahol nagyon nehéz megtalálni azt a formát, amiben az egyfelől változatos lesz, másfelől pedig a valós tudást tükrözi. Pedig ez utóbbira most mindennél nagyobb szükségünk van. Az egész szituáció mindenki számára új, így különösen szükséges, hogy visszajelzést kapjunk arról, a megtanulandókból mennyit és milyen mélységben tudtak elsajátítani a diákjaink, hiszen így leszünk képesek kalibrálni a tanításunkat.

A klasszikus iskola védelmében gyakran hangzik el, hogy nem csak a tanulás színtere, hanem egyben szocializációs tér is, az a hely, ahol a diákok megtanulják a közösségi lét szabályait. Valóban, a legtöbb embernek az iskolához kötődnek a barátságai, szerelmei. Itt tanult meg játszani, várni a sorára, szövetséget kötni, pletykálni, veszekedni és kibékülni. Egyre alaposabb a gyanúm, hogy az online oktatásra áttéréssel nem is az a legnagyobb gond, hogy mit fognak megtanulni a gyerekek, hanem hogy mi marad ki nekik a társas kapcsolataikból.

Így karantén idején legalább olyan fontos, hogy a diákok mentális egészségére is figyeljünk, mint arra, hogy miként haladnak a tananyaggal. A bezártság, a szociális kapcsolatok beszűkülése már gyorsan érezteti a hatását és ezen a tanulás egyéni felelőssége, a hirtelen nyakukba szakadt temérdek beadandó és feladat sem segít. Ilyenkor mindennél jobb lehet a játék, ami kicsit kiszakít ebből a taposómalomból. Online egyszerre 12 ember által játszható játék a Skribbl (IDE KATTINTVA) ahol dolgokat kell lerajzolni. Játszhatunk együtt a nagyvilággal, de arra is van lehetőség, hogy saját szobát hozzunk létre, aminek a linkjét oszthatjuk meg a diákokkal (és ha privát böngésző ablakot nyitunk, akkor több meccset is vezethetünk párhuzamosan). Garantált a szórakozás.

Alcímnek ezt adnám: Én hibás válasznak ennyire még nem örültem!

A digitális iskolában az egyik legkeményebb dió a számonkérés megvalósítása. Elsőre könnyűnek hangzik, hogy engedjük el a dolgot, mert valóban kevés lehetőségünk van arra, hogy a klasszikus keretek között mérjük fel a diákok tudását. A formatív értékelésre, folyamatos értékelésre, gamifikációra számtalan példa van és érdemes is alkalmazni őket (nem csak a karantén idején), van azonban egy bökkenő: egy nap ezeknek a diákoknak mégiscsak a klasszikus módon kell számot adniuk a tudásukról, legyen az középiskolai felvételi, érettségi, osztályozó vizsga, tanulmányi verseny vagy bármi egyéb. Mit tegyen az a tanűr, aki nem akarja teljesen elengedni ezt a munkaformát? Itt egy ötlet:

Elkezdődött hát, nyakunkon az első hét vége, amikor digitális munkarendben dolgozik tanár, diák, és - lássuk be - sok szülő. Mivel rengeteg emailt, üzenetet kapunk, és azt látjuk, hogy egyre többen kezdenek emiatt egyre feszültebbek lenni, megpróbáljuk gyakorlati tanácsokkal segíteni az otthontanulás szervezését. Ebben a rövid írásban például nem teszünk mást, mint leírjuk egyetlen tantárgy egy hónapjának a megszervezését. Talán érdemes elolvasni és hasznos lehet másoknak is.

A sok technikai megoldás után végre talán ideje lenne arról is beszélni, milyen módszereket lehet használni így a karanténba zárt iskola idején. Most egy olyan eszközről lesz szó, ami tulajdonképpen bármilyen technikai megoldással használható, de sokat segíthet a diákoknak abban, hogy alaposan dolgozzák fel egyedül az anyagot és a tanároknak is, hogy lássák, mennyire sikerült ez. Ez az eszköz a gondolattérkép. Az alábbiakban egy kis videóban mutatjuk be, hogy mi is a gondolattérkép és digitális eszközöket is kínálunk hozzá. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, gondolattérkép készülhet teljesen offline módon is, papíron, kézzel. Ebben az esetben elég, ha a diák lefotózza és azt küldi el (akár e-mailben) a tanárnak, aki visszajelzést tud adni rá. Következzék tehát a videó és az eszközök:

Eddig a TanárBlogon elsősorban az iskolák, tanárok felkészülését próbáltuk információkkal, ötletekkel, tapasztalatokkal támogatni. Most már ott tartunk sok iskolában, hogy a digitális menetrend kialakul, el kell kezdődnie a tanulásnak. Itt elsősorban az a kérdés, hogy a hirtelen jött digitális átállás terhét kire tesszük? A tanárokra, a szülőkre vagy a gyerekekre. Nyilván mindháromra, és az is egyértelmű, hogy a szülő-gyerek szempontok fedik egymást sokban, ugyanakkor az arányok rendkívül fontosak. Mennyi rugalmasságot várunk el a diákjainktól és az ő szüleiktől, illetve mennyit magunktól, pedagógusoktól, iskoláktól. Attól tartok, a digitális tanulás sikerét alapvetően fogja ez meghatározni.

Mit tegyen a testnevelő tanár a karantén idején? Szomorúan tűárja szét a karját, hogy akkor neki nincs mit tennie vagy gondolkodjon el azon, hogy miként lehet a digitális iskolában megoldani a mozgást. A mi iskolánkban az utóbbit tették és létrehoztak csoportokat a diákoknak, ahol maguk vezethetik a heti edzéstervüket és azt, hogy mit sikerült belőle megvalósítaniuk. Ha kell segítséget kapnak a gyakorlatokhoz, esetleg videón küldik el a tanároknak, hogy mit csináltak. A lényeg megint a bizalom és a tanárok és diákok közös munkája. Az alábbiakban közöljük Teremy László kollégám levelét, amit a 11. évfolyam diákjainak írt: